A Boldogságos Szűz Mária fatimai jelenései 1917-ben, amelyeket az angyal jelenései készítettek elő 1915-ben és 1916-ban, az egyháztörténelem legnagyobb eseményei közé tartoznak. Egy pontosan időzített isteni terv részei a bűnös emberiség megmentésére.
„[…] Szűz Mária ezen megnyilvánulása, a leglátványosabb, amely valaha is történt, egyedülálló és valóban rendkívüli helyet foglal el korunk történetében. Mert itt is, mint az evangéliumban, Isten példátlan csodák által nyilvánítja ki akaratát, hogy meghallgassuk és engedelmeskedjünk neki.” (Frère Michel de la Sainte Trinité:
The whole truth about Fatima
)
Az utolsó jelenésnél, 1917. október 13-án, miután a Szűzanya elbeszélgetett a három pásztorgyermekkel, rendkívüli csoda történt, amint azt Szűz Mária előzőleg megígérte, hogy az emberek higgyenek. A „napcsodáról” van szó, amelynek több mint 70 000 ember volt szemtanúja, köztük sok ateista is, és amelyről a világ számos újságja beszámolt. A nap fénytelenné, ezüstkorongszerűvé vált, gyorsan forogni kezdett, és színpompás, ragyogó fénycsóvát vetett az emberekre; megvilágította a felhőket, a tájat. Majd úgy tűnt, mintha hirtelen rájuk akarna zuhanni, egyre forgott és a föld felé közeledett. Félelem fogta el a tömeget, kiáltoztak és irgalomért esedeztek. Háromszor ismétlődött meg a jelenség.
A jelenés végén történtekről írja Lúcia: „Miután a Szűzanya az ég végtelen messzeségében eltűnt, láttuk a nap mellett Szent Józsefet a Gyermek Jézussal, és a Szűzanyát fehér ruhában és kék köpenyben. Úgy látszott, hogy Szent József a Gyermek Jézussal kereszt formájában megáldja a világot. Nemsokára eltűnt ez a jelenés. Aztán az Úr Jézust és a Szűzanyát láttuk. Az volt a benyomásom, hogy a fájdalmas Szűzanya ez. Úgy tűnt, hogy az Úr Jézus ugyanúgy áldja meg a világot, mint Szent József. Ez a jelenés eltűnt, és azt hiszem, hogy még a Kármelhegyi Boldogasszonyt is láttam.”
A Szűzanya jelenései közvetlenül a szovjet kommunizmus színrelépése előtt történtek. Megtérésre, bűnbánatra, engesztelésre, imádkozásra hívtak, a jövőről is szóltak. A napcsoda a természetfölötti világra, Isten jelenlétére irányította a figyelmet. Figyelmeztetés a világratörő borzalmak előtt.
„Egy olyan időszakban, amikor az emberi család kész volt feláldozni mindent, ami a legszentebb, a nemzetek, fajok, ideológiák, csoportok és egyének kicsinyes és önző érdekeinek oltárán, a mi Szűzanyánk eljött a mennyből, felajánlva, hogy beülteti mindazok szívébe, akik bíznak benne, Isten szeretetét, amely az ő szívében ég.” (XVI. Benedek pápa szentbeszéde Fatimában 2010. május 13-án)
„Vegyük észre, hogy mily érdekesen
találkoznak az események - mondja Fonseca
jezsuita atya. 1917 április 16-án érkezett Szentpétervárra
Lenin és Trotzkij. A következő
napokon már irányítják a szocialista-kommunista
forradalmat és átveszik a parancsnokságat.
Ugyanezen év november 7-én győzött
Szentpétervárott és Moszkvában a bolsevizmus,
amely istenellenes harcával azt célozta,
hogy tűzbe és vérbe borítsa Oroszországot,
Mexikót, az Ibériai-félszigetet (Spanyolországot
és PortugáIiát) ... majd az egész világot.
Ez játszódott le a két időpont között és
éppen erre az időre esik az első és utolsó
fatimai jelenés is. Pontosabban: 25 vagy 27
nappal az első időpont (április 16.) után és ugyanennyivel a második időpont (november 7.) előtt.” (J. Castelbranco: Fatima nagy csodája)
A bolsevik forradalmat, a kommunizmus színrelépését követték a gyilkosságok, templomok lerombolása, Isten létének tagadása. A bolsevikok 1920 novemberében legalizálták az abortuszt Szovjet-Oroszországban, elsőként a világon. Őket követte a többi szovjet állam, a szocialista országok, majd sok más ország. Becslések szerint csak 1980 óta több mint 1,7 milliárd ártatlan magzatot öltek meg világszerte, 1920 óta pedig nyilvánvalóan több mint 2 milliárdot. A Szovjetunióban 1954 és 1990 között több mint 250 millió abortuszt végeztek. A mai napig a szocialista, vagy volt szocialista országokban a legmagasabb az abortuszok aránya: Oroszországban, Vietnamban, Kazahsztánban, Észtországban, Fehéroroszországban, Romániában, Ukrajnában, Lettországban, Kubában, Kínában.
Ha ezeket a számokat összevetjük a második világháború több mint 75 millió halálos áldozatának számával, akkor nyilvánvaló, hogy a legnagyobb pusztítást a Földön eddig az abortusz okozta, melynek legalizálása Oroszországból indult.
1968-ban pontosan abban a hónapban kezdett megjelenni a Szűzanya az egyiptomi Zeitounban, amikor az Egyesült Királyságban bevezették az abortusztörvényt, amely megnyitotta a kaput a nyugati világban a meg nem született gyermekek lemészárlása előtt.
Szűz Mária 1917. július 13-i üzenete újabb háborúkról és egyházüldözésről is szólt.
1917. május 13-án, ugyanazon a napon, amikor a portugáliai Fatimában a Boldogságos Szűz Mária először megjelent, XV. Benedek pápa Eugenio Pacellit, a későbbi XII. Pius pápát, püspökké szentelte Rómában. Pacelli püspökként is, pápaként is sokat küzdött a békéért, és kiadott egy kommunizmus elleni vatikáni dekrétumot 1949-ben.
XII. Pius mélyen szerette Szűz Máriát, és 1942. október 31-én felajánlotta az egész világot Mária Szeplőtelen Szívének. 1950. november 1-jén kihirdette Szűz Mária mennybevételének dogmáját, nevezetesen, hogy földi életének végeztével testben és lélekben felvétetett a mennyei dicsőségbe.
Ebben az évben XII. Pius, saját elmondása szerint, látott egy „napcsodát” a Vatikáni Kertekben sétálva. Négyszer is látta a jelenséget, és azt a dogma kihirdetésére vonatkozó terve megerősítésének tekintette. Ez derül ki kézzel írott, kiadatlan feljegyzéséből, amely egy vatikáni kiállításon szerepelt 2008.11.04-től 2009.01.06-ig. A feljegyzést állítólag a Pacelli család archívumában találták.
A feljegyzés szerint 1950. október 30-án délután 4 órakor, szokásos sétája során a Vatikáni Kertekben, a Lourdes-i Szűzanya szobrához érve, „a domb teteje felé [...] egy olyan jelenség keltett bennem félelmet, amelyet eddig még soha nem láttam”. „A nap, amely még mindig elég magasan volt, úgy nézett ki, mint egy halvány, nem átlátszó gömb, amelyet teljesen körülvett egy fénylő kör.” Bele lehetett nézni a napba, „a legkisebb zavarás nélkül. Egy nagyon könnyű kis felhő volt előtte”. A gömb „kissé kifelé mozgott, vagy forgott, balról jobbra és fordítva. De a gömb belsejében teljesen tisztán és megszakítás nélkül lehetett látni a jelzett mozgásokat”. XII. Pius ugyanezt a jelenséget látta „október 31-én és november 1-jén, a mennybevétel dogmája meghatározásának napján, majd november 8-án ismét, és azután többé nem”. XII. Pius néhány bíborossal és közeli munkatárssal beszélt az esetről.
A három kis pásztorgyermek: Lúcia, Ferenc és Jácinta.
Szentmise a fatimai bazilika előtt 2023. július 13-án.
La Domenica del Corriere, a Corrierre della Serra heti melléklete 1951. október 28-i számának címlapján XII. Pius pápa a napcsodát nézi. Alatta a szöveg:
„A pápa rendkívüli látomása. Tedeschini bíboros, a fatimai kegyhelyen (Portugália) tartott ünnepségek pápai legátusa elmesélte, hogy 1950 októberében XII. Pius, amikor egyedül sétált a Vatikáni Kertekben, háromszor látta, anélkül, hogy fájdalmat érzett volna, a ragyogást, amint a nap ezüstkoronggá változik, és forogni kezd önmaga körül, változó színű fénynyalábokat vetítve ki minden irányba: ugyanez a csodálatos jelenség néhány évvel ezelőtt több embernek is megmutatkozott, pontosan Fatima városában. (Walter Molino rajza).”
(1917 október 13.)
[…]
A többszörös látomás
A Szent Szűz búcsút vesz a kis látnokoktól. Megnyitja kezét, amely sugarakat vetít a nap felé. E pillanatban megkezdődik a hallatlan napcsoda, amelyről mindjárt szólunk. A gyermekek tanúi voltak egy másik jelenésnek is, amely a nap mellett mutatkozott három folytatólagos képben.
Először a Szentcsaládot látták mindhárman a következő sorrendben: a nap jobboldalán a napnál ragyogóbban a Rózsafüzér Királynője fehér ruhában, kék palásttal. Balra pirosba öltözötten Szent József a gyermek Jézussal, Aki megáldja a világot. Továbbá Lucia a naptól jobbra látta a férfi Úr Jézust, amint kezét áldásra emeli és balra a Hétfájdalmú Szűzanyát. Végül a Hétfájdalmú Szűz után megjelent a Kármelhegyi Boldogasszony, kezében skapuláréval.
Kérdezhetjük, hogy a Szent Szűz, aki mindeddig ugyanazon alakban jelent meg, miért mutatkozott most először a Szentcsalád körében, aztán a Hétfájdalmú Szűz és végül a Kármelhegyi Boldogasszony alakjában? - A válasz, mint azt később látjuk, az, hogy a Szent Szűz ezzel mélyebben be akarta vésni a hívők és csodalátók lelkébe a Rózsafüzér Királynője címet, amelyet Fatimában vett fel. Azonkívül emlékezetükbe idézi az egymásutáni képekkel a titkok hármas sorozatát: örvendetest, fájdalmast, dicsőségest, amelyeken elmélkednünk kell a rózsafüzér közben.
„A támadó nap”
A jelenés végén a zöld tölgyről „a Szent Szűz kitárta kezét, amely sugarakat vetített a napra”. Lucia ösztönszerűen felkiáltott:
– Nézzétek a napot!
Senki sem gondolt a napra, amely egész délelőtt nem látszott. A gyermek hirtelen kiáltására mindenki felemelte a fejét, hogy lássák, mi történt.
S ekkor ez a megszámlálhatatlan, várakozó tömeg hangosan, mintegy 12 percig figyelhette a nagyszerű, megdöbbentő és egyedülálló látványt a világon.
A felhők gyorsan széjjeloszlottak és nagy darabon csak a tiszta kék eget látták. S ebben a hatalmas felhőtlen térben a nap éppen a delelőpontján látszik, szokatlan formában. Egyetlen felhő, mégcsak bárányfelhő sincs az égen. Közben ragyog ugyan, de nem vakít el senkit. Mindenki bátran belenézhet. A hatalmas tömeg szinte kábultan, szinte szótlanul szemléli ezt az új nap-jelenséget.
Majd a nap hirtelen meginog, láthatóan mozog és végül mint egy tűzkerék saját tengelye körül forogni kezd minden irányban. Óriási fényszóróként mérhetetetlen fénynyalábokat lövel egymásután hol zöld, piros, kék, lila stb. színekben. Csodás színpompába öltözteti a felhőket, fákat, sziklákat, földet és a beláthatatlan messzeségbe nyujtózó tömegnek ruháját és arcát. Mialatt a tömeg megdöbbenve szemléli ezt a csodálatosan megindító látványt, a három gyermek a nap oldalán látja a már fentebb leírt élőképeket.
Körülbelül négy perc mulva a nap megáll. Egy pillanat elteltével azonban másodszor is újrakezdi csodás mozgását, a fénynek és a színeknek […] táncát. A legnagyszerűbb tűzijáték, amilyent csak álmodni lehet. Néhány perc mulva ismét félbeszakítja csodálatos táncát s mintegy pihenni engedi a nézőket.
Rövid pihenés után harmadszor is megismétli, sokkal változatosabban, színesebben, mint eddig és alkalmat ad a jelenlevőknek, hogy jól ellenőrizhessék a történteket. Csodálatos tűzijátéka kétségkívül a legnagyszerűbb és legegyedülállóbb, amit ember láthatott a földön.
A felejthetetlen tizenkét perc alatt, ameddig ez a csodálatos és megragadó látvány tart, a végtelen tömeg bizonytalanságban, szobormozdulatlansággal, szinte elragadtatásban, lélekzetvisszafojtva szemléli a drámai eseményt, amely több, mint 40 km-es körzetben tisztán látható volt.
Ez volt a megígért nagy csoda! Pontosan beteljesült az előre elhatározott napon, órában és helyen; az embereket szinte kényszerítette, hogy higgyenek a jelenések valódiságában és engedelmeskedjenek az üzenetnek, amelyet a Rózsafüzér Királynője hozott az égből!
A nap rémületes zuhanása
E hallatlan csoda jól előkészítette a szíveket. Kiváltotta az Isten hatalmasságában való élő hitet, Szent Fölségének őszinte imádását, a legnemesebb vallásos érzelmeket és a teljes bizalmat a csodálatos módon megerősített fatimai égi üzenetben. De mindez még csak, hogy úgy mondjuk, előkészület a lelkek teljes megújítására.
A nap szédületes zuhanása volt a „nagy csoda” tetőpontja, a legfenségesebb és lélekbemarkolóan nagyszerű pillanat. Ez vitte a szemlélőket egészen közel Istenhez s ez töltötte be lelküket a szeretet és az őszinte tökéletes bánat töredelmével.
Addig forgott ez az óriási kerék, a színek és tűz rémítő tánca, mig végül kisiklott körforgásából. Amint alkonyatkor elszakad az égboltozattól, zeg-zugos vonalban zuhan a lesujtott tömegre. Egyre nagyobb hőséget áraszt. A jelenlevők az Evangéliumban megjövendölt világvégi jelenetre gondolnak, amikor a nap és a csillagok lehullanak.
A megrémült tömegből rettenetes kiáltás, megrendítő moraj tör fel. A vallásos lelkek rettegését fejezi ki ez a hang. Komolyan készülnek a halálra, megvallják hitüket és bocsánatot kérnek Istentöl elkövetett bűneikért.
– Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában! . . . – imádkozzák egyesek.
– Üdvözlégy Mária! . . . – esedezve sóhajtják mások.
A nagy többség pedig rimánkodva könyörög:
– Istenem, irgalom! . . .
Egyetlen mozdulattal esnek térdre az agyagos, sáros földre és zokogva, el-elcsukló hangon mondják a legőszintébb tökéletes bánatot, amely valaha is felszakadt szívükből.
A nap szédületes zuhanásában ekkor hirtelen megáll. Amint lejött, zeg-zugos vonalban visszamegy helyére és lassankint újra rendes fényben ragyog a tiszta égbolt közepén.
Megható részlet következik: ez a fenséges, de egyúttal oly kimondhatatlan félelmet keltő titokzatos jelenet kedves ajándékkal fejeződik be, amely Mária Szívének anyai jóságát mutatja gyermekei iránt. Mindannyian bőrig áztak s most ebben a pillanatban kellemes meglepetésben van részük: ruhájukat mindannyian egészen száraznak találják.
A Szentírás azt mondja, hogy amikor Mózes lejött a Sinai-hegyről, arca fénylett és ragyogott az Istennel való érintkezéstől. Fatimában is hasonlóképen történt. A megszámlálhatatlan tömeg, amely a Sinai-hegyhez méltó csodáknál volt jelen, lassan, boldog örömmel oszlik széjjel. Szerényen, összeszedetten, az isteni érintkezéstől sugárzó arccal távoznak. Lelkük megújult a hit, remény, szeretet és bánat új keresztségében és az élmények mindörökre kitörölhetetlenül belevésődtek szívükbeI
