„Amikor azután beszélgetve továbbmentek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” (2Kir 2,11)
„Hénoch egész életkora 365 évet tett ki. Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.”
(Ter 5,23-24)
Magdeburgi Mechtild, Mechthild von Magdeburg (1207 körül – 1282/94) német misztikus volt. Nemesi családból származott. Tizenkét éves kora körül kezdődtek első misztikus élmények. 1230 körül Magdeburgban belépett a beginák közé, s benső imádságban és önmegtartóztatásban élt a domonkosok vezetése alatt. 1250 körül gyóntatója, Heinrich von Halle domonkos bátorítására elkezdte leírni misztikus élményeit, ezeket tartalmazza a
Das fließende Licht der Gottheit
(A
z Istenség omló fényárja) című könyve. Élete utolsó éveit visszavonultan töltötte a helftai ciszterci kolostorban.
A könyv elején ez áll: „Ezt a könyvet most hírnökként küldöm minden lelki embernek, jónak és rossznak egyaránt, mert ha az oszlopok leomlanak, az épület nem maradhat fenn. Egyedül Engem hirdet, és feltárja titkomat, hogy megdicsőítsen. Mindenkinek, aki meg akarja érteni ezt a könyvet, kilencszer kell elolvasnia.” A könyv nemcsak Istenről szól, de Isten a szerzője is, amint azt tovább olvassuk.
27. A prédikálórend végéről. Az Antikrisztusról, Illésről és Hénchokról
[…]
Ó jaj, utána kezdődik a nyomorúság. Eljön az Antikrisztus, és átveszi a hatalmat a világi fejedelmek felett arany, drágakövek és kifürkészhetetlen hamis trükkök segítségével, amelyek nekik annyira tetszenek. Ezért készségesen követik őt, mondván, hogy ő az istenük és az uruk, nagy kíséretben követik, pecsétjeiket és tanúsítványaikat adják neki. Ó jaj, azután a lelki erőszakra tér rá. Ott kapzsiságot talál, és annyi hamis bölcsességet terjeszt, hogy csak kevés püspök, prépost és pap marad állhatatos. Akkor ezek a testvérek kockára teszik az életüket, és buzgón hirdetik a keresztény hitet, és igazi bűnbocsánatot adnak azoknak, akik igaz bűnbánatban halnak meg a keresztény hitben, hogy tisztítótűz nélkül üdvözülhessenek.
Mivel ezek a szent testvérek korábban olyan szentül éltek az emberek között, sok szent mártír lesz közöttük. Sok zsidó és tanult pogány is megkapja a keresztséget és a keresztény hitet ezektől a szent testvérektől. Ez annyira fel fogja háborítani az Antikrisztust, hogy súlyos tilalmat és erős nyomást vet ki azokra, akik elmennek a prédikációikra. De aki mégis elmegy és kitart mellettük, az áldott ember.
Akkor elkezdődik a nyomorúság, és a jók elszakadnak a gonoszoktól, és kockáztatják az életüket és mindent, amijük van. Az Antikrisztus küldöttei jönnek, és először vasrúddal átszúrják a szent prédikátort keresztény tanítása miatt. Isten bizalmasának ezen kell lógnia és vergődnie Isten szegény gyermekei előtt. Így viszik a szent embert felnyársalva maguk között a világ szeme láttára. A gonoszok nevetnek, a jók sírnak. De ő a Szentlélek hangján énekli: „Credo in Deum”, és vigasztal és hív: „Kövessetek engem, Isten szent gyermekei!” Mindazokat, akik követik őt, elfogják, bekötik a szemüket, ostorral verik, és mint a lopott bárányokat, egy olyan helyre hajtják, ahol mély víz folyik. Ott levágják áldott fejeiket, és a vízbe dobják. Ahol nincs víz, ott a mezőre hajtják őket, és ott halnak mártírhalált. Isten a gonoszokat arra készteti, hogy a jóknak bekössék a szemét, hogy börtönükben ne lássák azt a nagy pompát és azt a mértéktelen uralmat és dicsőséget, amelyet a gonoszok az ő uruktól, az Antikrisztustól kapnak, hogy annál inkább állhatatosak legyenek, mert ők is csak emberek, mint azok. Elviszik az áldott halott testvért, és magasra emelik ugyanazon a helyen, ahol Isten igéjét mondta, és ahol mártírhalált halt.
Akik azután még mindig a keresztény hitről akarnak prédikálni, azoknak élő mártíroknak és nagy szenteknek kell lenniük. Az Antikrisztus hatalma olyan nagy, hogy senki sem ér fel vele. Amikor a pápa nem tud tovább küzdeni ellene, a szent testvérekhez fordul, és elszenvedi, amit ők szenvednek. Ekkor segítségükre jön Hénoch és Illés, akik most az édes Paradicsomban vannak, és ott testtel-lélekkel ugyanabban a boldogságban élnek, és ugyanazt az ételt eszik, amit Ádám is kapott volna, ha ott marad. Istennek engedelmeskedve el kell kerülniük ugyanazt a fát, amelyről Ádám és Éva evett, amikor megszegték Isten parancsolatát. Láttam ezt a fát. Nem nagy, és a gyümölcse külsőleg nagyon szép és kellemes, mint egy rózsa. Belül azonban természeténél fogva egészen keserű. Ez a bűn keserű kárát jelzi, amelyet Isten soha nem kívánt az embernek. Mivel ez a gyümölcs a nemes ember számára annyira élvezhetetlen, hogy mérgezésünket okozza, Isten megtiltotta, mert soha nem kívánt az embernek boldogtalanságot.
Az utolsó nyomorúságban, amikor az áldott testvérek már olyan sokáig vigasztalták az egyszerű embereket, hogy egyetlen jó ember sem maradt hátra, aki ne szenvedett volna mártírhalált, a testvérek többsége még életben van. Ártatlanságuk ellenére szükségük akkor olyan nagy, és imáik olyan szentek, hogy Isten elküldi hozzájuk Hénochot és Illést, hogy megvigasztalják őket, és kivezessék őket az erdőből, hogy újra prédikáljanak és felkészüljenek a halálra. Ez a két ember, akik kijönnek a Paradicsomból, annyira bölcsek az isteni igazságban, hogy erőszakkal elűzik az Antikrisztust. Nyíltan megmondják neki, hogy ki ő, és milyen hatalomtól származnak a csodái, hogy honnan jött, és milyen véget fog érni. Amikor a megtévesztettek azután rájönnek, hogy milyen áldatlan Istent szereztek nagy kapzsiságukkal és a sok gonoszság utáni vágyukkal, amit Isten lát a szívükben, akkor megtér sok nemes férfi és sok szép nő a keresztények közül, aki az Antikrisztust követte. Akkor az áldottak mártírhalált halnak, mivel az Antikrisztus most megkapja a legnagyobb hatalmat a földön.
[…]
Az angyal kivezeti Hénochot és Illést a paradicsomból. A tisztaság és a boldogság, amelyet a testük ekkor mutat, teljes egészében ott marad. Amikor a földre néznek, megrémülnek, mint férfiak, akik a tengerre néznek, és attól félnek, hogyan keljenek át rajta. Földi testet kapnak, majd halandó emberekké válnak. Mézet és fügét esznek, és borral kevert vizet isznak, de a lelküket Isten táplálja.
15. Hénoch és Illés mártíromságáról, az utolsó prédikátorokról és az Antikrisztus gonoszságáról
[…]
Urunk így válaszolt: „Hénoch lesz az utolsó ember, aki lelki életet fog ápolni.” Ezután Isten ismét megmutatta nekem a világ végét, és azt, hogy mikor kell az utolsó testvéreknek mártírhalált halniuk. Hajuk, amelyet soha nem vágnak le, az isteni akarat különleges szándékának felel meg. Az Antikrisztus megparancsolja, hogy hajuktól fogva akasszák fel őket a fákra. Ott függnek, és nagyon nemes módon halnak meg, mert szívük úgy lángol az áldott mennyei tűzben, mint ahogy testüket gyötri a kínzás. Ezért a Szentlélek vigasztalása és a szegény test gyötrelmei közepette távozik lelkük a testükből, mindenféle rémület és fájdalomtól való félelem nélkül.
Illés és Hénoch Indiától a tengerig vándorol, és mindkettőjüket nagy tömeg követi, mind keresztények, akik hozzájuk menekülnek az Antikrisztus elől. Mindannyiukat agyonverik, ahogyan az ember az utcán üldözi a veszett kutyákat, amelyek mérgezettek, és ezért nem tudnak tovább élni. De jönnek utánuk mások, akik titokban keresztények, mert nagyon jól felismerik Isten által, hogy más módon nem tudnak menekülni a hitetlenség elől. Illés hal mártírhalált először. Egy magas keresztre kötözik és a kezeit átszögezik.
Ezt vad gyűlöletből teszik,
mert ő mindig a szentekről beszélt,
és Krisztus szenvedéséről és az Őt ért gyalázatról.
Nem ölik meg,
Hogy hosszú szenvedésben kínlódjon,
És ellentmondjon a kereszténységnek,
És az Antikrisztus tanítása felől érdeklődjön.
Most ott függ Isten szent, bizalmas barátja,
A fájdalom egy hangot sem vált ki belőle.
Vigasztalja a szent kereszténységet
Három nap és három éjszaka,
Amíg a lelke ki nem szabadul.
Láttam Istent, az Atyát és Krisztust a végén,
Aki Illés lelkét emberi kezeibe vette,
És azt mondta: „Gyere, barátom, itt az idő”,
És mennyei dicsőségben elvezette innen.
A szerencsétlen ember, az Antikrisztus nem engedi eltemetni Isten barátját,
Mert azt akarja, hogy minden keresztény kétségbeessen őt látva.
De ebben a reményben csalatkozni fog.
Mert mindazok, akik a holttestet nézik,
Nem tudnak ellenállni a keresztény hitnek,
És vágynak arra, hogy imádják azt,
Mert a szent holttest jelenléte boldogsággal tölti el őket, annyira,
Hogy megfeledkeznek a halál kegyetlenségéről és minden földi jóról.
Hénoch akkor még mindig itt él,
Mert az Antikrisztus vágya
Meghallgatni minden bölcsességet,
Amit Hénoch Istentől kap,
Hogy azt nyilvánosan elferdítse
Hamis tanításaival.
És hátha magához tudná fordítani Hénochot,
Mert akkor az egész világ nagy tisztelettel az övé lenne.
Közben annyi gonosz pártol el az Antikrisztustól, hogy az haragos dühös szavakkal támadja Hénochot. Csak ezután mondja el Hénoch az Antikrisztusnak a teljes igazságot:
„Te egy csapás vagy az egész világ számára,
Akit Isten a gonoszok gonoszságáért és a jók szentségéért küldött el.
Nagyon jól ismered az Ószövetséget,
És az Újszövetséget is,
Most nézd meg, hogy mi lesz veled a munkáid után.
Magad választottad szorgalmasan a sorsodat,
De a Szentírás szerint el fogsz veszni.
Abban magad is elolvashatod.
Nem te formáltad az eget és a földet,
Nem te adtál örök életet az angyaloknak,
Nem te teremtetted az emberi természetet,
Se a lelket, se a testet;
Soha nem leheltél életet
Egyetlen teremtménybe sem.
Hogyan lehetnél akkor te Isten?
Hazugsággal és hamis ravaszsággal végzed cselekedeteidet,
De az örök igazság Jézus Krisztus,
Aki egy örök Isten az Atyjával együtt.”
Az Antikrisztus ezután mogorván megszólalt:
„Hogyan engedheted meg magadnak,
Hogy ellenségemet előttem megnevezd,
És nagyobb tiszteletet adj neki, mint nekem?
De előbb még kényeztetem magam,
És elűzöm tőled az egész világot.
Ragadjátok meg őt az én erőmmel ebben az órában,
És öntsetek forró szurkot a szájába,
És kössétek meg szorosan a torkát.
Akkor az ellenségem egy pillanat alatt elhallgat.
Ha el tudnám viselni a szavait,
Akkor szívesen hagynám, hogy tovább gyötörjön.
Utána akasszátok fel holtan, magasan minden gyilkos fölé,
Hogy mindenki, aki látja,
Meneküljön a keresztény hit elől.
Megsértett engem a becsületemben,
Senkinek sincs szüksége a tanítására,
Engem már régóta előre vártak,
Követnie kell az én tanításomat.”
Hénoch tehát a szívében mondja el szent imáját:
„Örök Atya, Fiú és Szentlélek,
Örökkévaló, osztatlan Isten,
Köszönöm Uram, hogy régen kiválasztottál engem,
És dícsőitelek Uram ebben a gyötrelmemben.
A te juhaidért és az enyémekért imádkozom, Uram,
Akik most pásztor nélkül maradnak,
Tartsd meg őket, Uram, gondviseléseddel,
És vigasztald meg őket titokban.
Most fogadd, Uram, az én lelkemet.
Nincs földi szeretetem a testem iránt.”
A válasz, amit Isten neki a hálaadására és könyörgésére adni fog, itt van leírva. Ezt láttam és olvastam a Szentháromságban megírva:
„Kedves fiam, siess Hozzám,
Én valóban benned vagyok.
A barátaid, akikért hozzám könyörögtél,
Maguk fogják megkeresztelni a gyermekeiket.
Hamarosan megszabadítom őket az Antikrisztustól.
Szívükben keresztények maradnak,
Megóvom őket minden kétségtől.
Gyere kedves barátom, vágyakozom utánad,
És a szívem feléd indul.”
