Az Antikrisztusról, Hénoch és Illés visszatéréséről és mártíromságáról, az utolsó idők szentjeiről

Magdeburgi Mechthild: Das fließende Licht der Gottheit 
(Az Istenség omló fényárja)

Illés ennybemenetele tüzes szekéren

„Amikor azután beszélgetve továbbmentek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”  (2Kir 2,11)

Hénochot Isten elviszi

„Hénoch egész életkora 365 évet tett ki. Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert ​Isten elvitte.”  (Ter 5,23-24)

Magdeburgi Mechtild, Mechthild von Magdeburg (1207 körül ​– 1282/94) német misztikus volt. Nemesi családból származott. ​Tizenkét éves kora körül kezdődtek első misztikus élmények. 1230 körül Magdeburgban belépett a beginák közé, s benső imádságban és önmegtartóztatásban élt a domonkosok vezetése alatt. 1250 körül gyóntatója, Heinrich von Halle domonkos bátorítására elkezdte leírni misztikus élményeit, ezeket tartalmazza a  Das fließende Licht der Gottheit (A z Istenség omló fényárja) című könyve. Élete utolsó éveit visszavonultan töltötte a helftai ciszterci kolostorban.

A könyv elején ez áll: „Ezt a könyvet most hírnökként küldöm minden lelki embernek, jónak és rossznak egyaránt, mert ha az oszlopok leomlanak, az épület nem maradhat fenn. Egyedül Engem hirdet, és feltárja titkomat, hogy megdicsőítsen. Mindenkinek, aki meg akarja érteni ezt a könyvet, kilencszer kell elolvasnia.” A könyv nemcsak Istenről szól, de Isten a szerzője is, amint azt tovább olvassuk.

Közben annyi gonosz pártol el az Antikrisztustól, hogy az haragos dühös szavakkal támadja Hénochot. Csak ezután mondja el Hénoch az Antikrisztusnak a teljes igazságot:

„Te egy csapás vagy az egész világ számára, 
Akit Isten a gonoszok gonoszságáért és a jók szentségéért küldött el.
Nagyon jól ismered az Ószövetséget,
És az Újszövetséget is,
Most nézd meg, ​hogy mi lesz veled a munkáid után.
Magad választottad szorgalmasan a sorsodat,
De a Szentírás szerint el fogsz veszni.
Abban magad is elolvashatod.
Nem te formáltad az eget és a földet,
Nem te adtál örök életet az angyaloknak,
Nem te teremtetted az emberi természetet,
Se a lelket, se a testet;
Soha nem leheltél életet
Egyetlen teremtménybe sem.
Hogyan lehetnél akkor te Isten?
Hazugsággal és hamis ravaszsággal végzed cselekedeteidet, 
De az örök igazság Jézus Krisztus, 
Aki egy örök Isten az Atyjával együtt.”

Az Antikrisztus ezután mogorván megszólalt:

„Hogyan engedheted meg magadnak,
Hogy ellenségemet előttem megnevezd,
És nagyobb tiszteletet adj neki, mint nekem?
De előbb még kényeztetem magam,
És e​lűzöm tőled az egész világot. 
Ragadjátok meg őt az én erőmmel ebben az órában, 
És öntsetek forró szurkot a szájába,
És kössétek meg szorosan a torkát.
Akkor az ellenségem egy pillanat alatt elhallgat.
Ha el tudnám viselni a szavait,
Akkor szívesen hagynám, hogy tovább gyötörjön.
Utána akasszátok fel holtan, magasan minden gyilkos fölé,
Hogy mindenki, aki látja,
Meneküljön a keresztény hit elől. 
Megsértett engem a becsületemben,
Senkinek sincs szüksége a tanítására,
Engem már régóta előre vártak,
Követnie kell az én tanításomat.”

Hénoch tehát a szívében mondja el szent imáját:

„Örök Atya, Fiú és Szentlélek,
Örökkévaló, osztatlan Isten,
Köszönöm Uram, hogy régen kiválasztottál engem,
És dícsőitelek Uram ebben a gyötrelmemben.
A te juhaidért és az enyémekért imádkozom, Uram,
Akik most pásztor nélkül maradnak,
Tartsd meg őket, Uram, gondviseléseddel,
És vigasztald meg őket titokban.
Most fogadd, Uram, az én lelkemet.
Nincs földi szeretetem a testem iránt.”

A válasz, amit Isten neki a hálaadására és könyörgésére adni fog, itt van leírva. Ezt láttam és olvastam a Szentháromságban megírva:

„Kedves fiam, siess Hozzám,
Én valóban benned vagyok.
A barátaid, akikért hozzám könyörögtél,
Maguk fogják megkeresztelni a gyermekeiket.
Hamarosan megszabadítom őket az Antikrisztustól.
Szívükben keresztények maradnak,
Megóvom őket minden kétségtől.
Gyere kedves barátom, vágyakozom utánad,
És a szívem feléd indul.”

Mechtild von Magedeburg

Photo: Andreas Praefcke, CC BY 3.0, via Wikimedia Commons