Raymond Leo Burke amerikai bíboros az által alapított Guadalupei Miasszonyunk kegyhelyen Wisconsinban.
2022. augusztus 8-án az Institute of Christ the King Sovereign Priest (Krisztus Király Főpap Intézet) wausaui Szent Mária Oratóriumában tartott prédikációjában Raymond Burke amerikai bíboros az Egyházon belüli és kívüli támadásokról beszélt a híveknek Jeruzsálem Kr.u. 70-ben bekövetkezett pusztulása kapcsán, és a súlyos helyzetben bátorította őket. Részlet a beszédből:
Urunk, miután virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, bejelentette a pusztulást, amely annak a gyümölcse lesz, hogy az emberek megtagadják a Benne való hitet és a hit szerint való életet. És amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta: „Bárcsak te is felismernéd – mondta – legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
Amikor nem vagyunk hajlandók elismerni Urunk jelenlétét magunk között, és nem vagyunk hajlandók követni Őt, aki egyedül az út, az igazság és az élet, akkor mi vagyunk a zűrzavar, a hazugság és a tévedés okozói, amelyek a pusztulásunkhoz vezetnek.
A mostanihoz hasonló idők nem különböznek a választott nép helyzetétől Jeruzsálem bukása előtt. A világi kultúra nyíltan és erőszakosan lázad a jó rend ellen, amelyet Isten a természetbe és mindenekelőtt az emberi szívbe írt. A házasság és a család integritását, az ártatlan és védtelen emberi élet sérthetetlen méltóságát és az alapvető vallásszabadságot rendszeresen megsértik egy olyan kultúra javára, amely a megrontott emberi szívek akaratán alapul.
A világi gondolkodás mérge megfertőzi az Egyház életét is, és elvonja a szíveket Krisztustól, a keresztény tanítás és a keresztény elvek igazságának tiszteletétől, valamint Isten lélekben és igazságban való imádatától. És az előretörő hitehagyás fájdalmasan nyilvánvaló azoknak az életében, akik azt állítják magukról, hogy hívő katolikusok, ugyanakkor figyelmen kívül hagyják az apostoli hagyományt, amely által a hit és az isteni kegyelem átadatott nekünk, minden időben és minden helyen.
Ilyenkor az őszinte szívek küszködnek, hogy megértsék Isten megengedő akaratát, miközben a Sátán kételkedésre és csüggedésre csábítja őket, és arra, hogy feladják a gonosz erői elleni mindennapi harcot. De soha nem szabad engednünk a kételkedésnek, a csüggedésnek, és nem szabad feladnunk a mindennapi harcot, hogy megvédjük Urunkat és az Ő szent Egyházát, az Egyházon belüli ellenségektől is.
Igen, a helyzet súlyos, és igen, úgy tűnik, hogy tehetetlenek vagyunk vele szemben, de az Egyház a múltban is szembesült hasonló megpróbáltatásokkal, amelyeket legyőzött, bízva Urunkban és a bőséges kegyelemben, amelyet Ő soha nem mulaszt el kiárasztani az Egyházra. Szent Pál tanít minket ma is: „Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.”
Szívünk mélyén ismerjük az igazságot Istenről, a világról és önmagunkról, amelyet Isten a természetbe írt, és amelyet teljes mértékben kinyilatkoztatott a Fiú Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak megváltó megtestesülése által. Tudjuk, hogy Isten mérhetetlen és szüntelen szeretete által az Atya jobbján dicsőségben ülő Urunk továbbra is él számunkra az Egyházban, gyógyítva és támogatva minket a gyakran nehéz úton a Vele való örök haza felé.
