A Szent Szűz fatimai jelenései 1917-ben

​​A három kis pásztorgyermek: Lúcia, Ferenc és Jácinta

A három kis pásztorgyermek: Lúcia, Ferenc és Jácinta

1917 október 13-i jelenés végén a napcsodát néző emberek

1917 október 13-i jelenés végén a napcsodát néző emberek

1917-ben a portugáliai Fatima közelében ​a tízéves Lúciának és unokatestvéreinek, a kilencéves Ferencnek és a hétéves Jácintának megjelent hatszor a Szent Szűz, hat egymás követő hónapban. A jelenések május 13-án kezdődtek és október 13-án értek véget; a napcsodával és a Szent Család megjelenésével zárultak. Júniusban, júliusban és szeptemberben szintén 13-án jelent meg a Szűzanya, augusztusban viszont 19-én, mert 13-án a gyermekeket kihallgatás miatt fogva tartották.

A Szűzanya megjelenéséről ezt olvassuk: „A »Nőalak​« csodálatosan szép. Alig 18 évesnek látszik. Köntöse hófehér, nyakán aranyzsinór tartja össze és leomlik egészen a lábfejéig, amely könnyedén érinti a zöld tölgy lombját. Arannyal hímzett fehér fátyol fedi a fejét, vállait s köntösként hull le egészen a lábfejéig. Keze mellmagasságban imára kulcsoltan van összetéve. Ragyogószemű, ezüstkeresztes rózsafüzér csüng le jobbkezén. Leírhatatlan szépségű arca a nap dicsfényében tündököl, de mintha mégis halovány szomorúság fátyolozná.” (J. Castelbranco: Fatima nagy csodája)

Mindhárom pásztorgyermek látta Szűz Máriát, de Ferenc nem hallotta, amit mondott, csak társaitól tudta meg az üzeneteket. Jácínta mindent hallott, de nem beszélt. Egyedül Lúcia beszélt a Szűzanyával.

Szűz Mária jelenéseinek hatásai részben különböztek az angyal 1915-ös és 1916-os jelenéseinek hatásaitól: „A benső öröm, a béke és a boldogság érzése ugyanaz volt, de a testi gyengeség helyett bizonyos mozgékonyságot idézett elő, az Isten jelenlétében való elmúlás helyett ujjongó örömet, a beszéd nehézsége helyett pedig közlékeny lelkesedést.” (Fatimáról beszél Lúcia nővér)

A gyermekek viselkedése és bátorsága, a szülők és rokonok hozzáállása, az elszenvedett támadások, a hatósági megfélemlítés, a jelenések helyszínére sereglő emberek egyre nagyobb száma, a napcsoda, mindez érdekfeszítő, és több könyvet is írtak róla. Szűz Mária és a gyermekek közötti beszélgetés ezekben kissé elvegyül a többi eseményben. Hasznos lehet a jelenések során elhangzott beszélgetések szövegét a többi eseménytől különvéve, kevés magyarázó információval együtt elolvasni. Ehhez álljon itt az alábbi szöveg; az idézetek a  Fatimáról beszél Lúcia nővér című könyvből származnak (kiemelés – a szerk).

A Szűzanya első jelenése, 1917. május 13.

A három gyermek ​szülei juhait őrizte a Cova da Iria nevű helyen, amely Lúcia szüleinek birtoka volt. Hirtelen mintha villámlást láttak volna. Zivatartól tartva, hazafelé indultak a juhokkal. Ismét villámlást láttak, majd néhány lépés után egy tölgy fölött megpillantottak egy „Hölgyet”. Lúcia leírása szerint „Egészen fehér ruhába volt öltözve, ragyogóbb volt, mint a nap. Világosabb fényt bocsátott ki, mint a legragyogóbb napsugarak, amikor egy vízzel telt kristálypoháron keresztülvilágítanak.”

Ekkor így szólt hozzánk a Szűzanya: 
Ne féljetek! Nem bántlak titeket.
– Honnan jön? – kérdeztem.
– Az égből.
– És mit kíván?
– Azért jöttem, hogy kérjelek benneteket, hogy a következő hat hónapban [vagy „egymás után hat hónapig”, a szerk.], mindig 13-án, ugyanebben az órában jöjjetek ide. Akkor majd megmondom, ki vagyok és mit akarok. Azután még egy hetedik alkalommal is visszatér​ek (12). 
Én is az égbe jutok?
– Igen.
– És Jácinta?
– Ő is.
– És Ferenc?
– Ő is, de neki még sok rózsafüzért kell elimádkoznia.
Akkor eszembe jutott, hogy két lány után érdeklődjem, akik nemrég haltak meg. Barátnőim voltak, de idősebb nővéremnél tanultak szőni.
– Maria das Neves az égben van már?
– Igen. (Azt hiszem, 16 éves volt).
– És Amélia?
– Ő a világ végéig a tisztitótűzben marad. (Azt hiszem, 18-20 éves volt).
– Föl akarjátok magatokat ajánlani a jó Istennek? El akartok viselni minden szenvedést, amit majd küld, engesztelésül azokért a bűnökért, amelyekkel megbántják és a bűnösök megtéréséért?
Igen, akarjuk.
– Sokat kell tehát szenvednetek, de Isten kegyelme megerősít benneteket. Amikor az utolsó szavakat mondta (Isten kegyelme, stb.), első alkalommal tárta ki kezeit, és olyan erős fénnyel árasztott el bennünket, mintha visszfénye lett volna annak a fénynek, amely kezeiből áradt. Mindez szívünkbe és lelkünk mélyére hatolt, és magában a jó Istenben láttuk magunkat, aki maga volt ez a fény, sokkal világosabban, mint amikor tükörbe tekintünk. Belső indításra térdre estünk, és bensőségesen ismételtük: Ó legszentebb Szentháromság, imádlak. Istenem, Istenem, szeretlek a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Néhány pillanat múlva a Szűzanya hozzáfűzte:
– Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért, hogy a világ békéjét és a háború befejezését kieszközöljétek!

Ezután lassan fölemelkedett keleti irányban, és a végtelen messzeségben eltűnt. A fény, amely körülvette, mintegy utat nyitott számára az égboltozaton. Ezért mondtuk néha, hogy láttuk az eget megnyílni.

(12) Ez a hetedik alkalom már 1921. június 16-án megtörtént, Vilar-Oportoba való utazásának előestéjén. Olyan jelenésről van szó, amely személyes üzenet Lúcia számára. Ezért ezt csak naplójából ismerjük.

(kiemelés – a szerk.)

A Szűzanya negyedik jelenése, 1917. augusztus 19.

Augusztus 13-án a három gyermeket az ouremi közigazgatási hivatalba vitték, ahol szabályszerü vallatás következett. Azután börtönbe zárták őket; 15-én szabadultak. Szűz Mária 19-én jelent meg nekik egy tölgy fölött Valinhosban, ahol nyájaikat őrizték.

Mit kíván?
– Azt, hogy 13-án gyertek a Cova da Iriába, és továbbra is imádkozzátok naponta a rózsafüzért. Az utolsó hónapban csodát művelek, hogy mindenki higgyen.
– Mit csináljunk a pénzzel, amit az emberek a Cova da Iriában hagynak?
– Csináltassanak két hordállványt! Egyiket te fogod vinni Jácintával és két fehérruhás lánnyal, a másikat pedig Ferenc három fiúval. Az állványokon hagyott pénz Rózsafüzér Királynőjének ünnepére legyen, a maradék a kápolnára, amelyet majd építenek.
– Kérem, gyógyítson meg néhány beteget.
– Igen, az év folyamán néhányat meg fogok gyógyítani.
És arca még szomorúbb lett.
– Imádkozzatok, sokat imádkozzatok, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek kerül a pokolba. Nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzék értük.

És ismét fölemelkedett szokása szerint kelet felé.

(kiemelés – a szerk.)

​A Cova da Iria-i jelenések helyén épült kápolna előtte a kegyszoborral

A Cova da Iria-i jelenések helyén épült kápolna előtte a kegyszoborral

​​A Valinhos-i jelenés helyén magyar katolikusok adományaiból épült ​emlékmű

A Valinhos-i jelenés helyén magyar katolikusok adományaiból épült ​emlékmű