Víctor Manuel Fernández La Plata érsekeként és a csókolózásról írt könyvének borítója; Reinhard Marx bíboros egy queer „misén”
2023. december 18-án a Hittani Dikasztérium (korábbi nevén Hittani Kongregáció) közzétette a Ferenc által aláírt
Fiducia supplicans
című dokumentumot, amely megengedhetőnek tartja a „szabálytalan helyzetű” és az azonos nemű párok „megáldását”.
A dokumentum nagy visszhangot váltott ki, mert tartalma ellentétben áll azzal a megváltoztathatatlan katolikus tanítással, hogy az Egyház megáldhatja a bűnös embereket, de nem áldhatja meg a bűnös kapcsolatokat. 2021-ben a Hittani Kongregáció megerősítette ezt a tanítást egy nyilatkozatban, mely szerint nem megengedett áldást adni olyan párkapcsolatokra, amelyek házasságon kívüli szexuális gyakorlattal járnak, például az azonos nemű személyek kapcsolataira. A Kongregáció vezetője akkoriban Luis Francisco Ladaria Ferrer bíboros volt.
A mostani dokumentum ellentmond az Egyház korábbi tanításának ebben a kérdésben. A Dikasztérium élén 2023. szeptember közepétől az argentín Víctor Manuel Fernández áll, aki korábban szorosan együttműködött Bergoglióval. Állítólag ő a szerzője az „Amoris Laetitia”-nak, és azzal híresült el, hogy fiatal papként könyvet írt a csókolozásról, tele erotikus versekkel és képekkel.
Fernández azt írja a dokumentum elején, hogy a nyilatkozat szilárdan kitart az Egyház hagyományos tanítása mellett a házasságról, és nem engedélyez semmiféle liturgikus szertartást vagy liturgikus szertartáshoz hasonló áldást, amely zavart okozhat, viszont kiszélesíti, fejleszti az áldások klasszikus értelmezését Ferenc lelkipásztori víziója alapján.
A dokumentum megemlíti, hogy a házasság egy férfi és egy nő kizárólagos és felbonthatatlan szövetsége, amely nyitott a gyermeknemzésre; hogy az Egyháznak nincs hatalmában áldást adni az azonos neműek párkacsolataira; hogy az Egyház mindig is csak a házasságon belüli szexuális kapcsolatokat tekintette erkölcsileg megengedettnek; hogy a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok liturgikus, rituális megáldása nem lehetséges.
A „szabálytalan” párok megáldásához, a meg nem engedhető „megengedéséhez” egy újfajta áldást próbál bevezetni, amely esetén – a rituális és a liturgikus áldásoktól eltérően – felszentelt papok megáldhatnának olyan kapcsolatokat, amelyek ellentétesek Isten tervével.
Isten nem áldja meg a bűnös kapcsolatokat, úgyhogy ilyen áldásoknál az érintetteknek téves elképzelésük lehet a történtekről. A pap pedig, aki megáldja ezeket a kapcsolatokat, „szentségtörést és istenkáromlást követ el a Teremtő terve és Krisztus értünk bekövetkezett halála ellen, amely a Teremtő tervének beteljesedését jelentette. Az egyházmegyés püspök is érintett. Helyi gyülekezetének lelkipásztoraként kötelessége megakadályozni ezeket a szentségtörő cselekedeteket, különben bűnrészessé válik bennük, és megtagadja a Krisztustól kapott megbízatást, hogy testvéreit megerősítse a hitben.” (Müller kardinális)
A javasolt áldás iránti ellenállás csökkentését célozzák valószínűleg azok a javaslatok, hogy egyszerű gesztusként történjék, ne polgári házasságkötés alkalmával vagy ahhoz kapcsolódó kontextusban, és se az öltözékek, se a gesztusok, se a szavak ne emlékeztessenek egy esküvőre. Az egyszerűvé tétel semmit sem von le annak a súlyosságából, hogy bűnös kapcsolatok megáldásáról van szó.
Az emberek egy részének úgy tűnhet, hogy most már elfogadhatókká váltak ezek a bűnös kapcsolatok. Isten tudja csak, hogy ez az ördögi dokumentum és Ferenc-Bergoglio uralkodása milyen károkat okoz a lelkeknek.
Fernández azt írja a dokumentumban, hogy Ferenc javaslata alapján továbbfejleszti az áldások körét. Ördögi logikával megfordítja a valóságot, és „fejlődésnek”, „fejlesztésnek” nevezi át az Egyház tanításával ellenkező cselekvést. Ezt nem Fernández találta ki, mert egyes németországi egyházi vezetők már évek óta arról beszélnek, hogy az Egyház erkölcsi tanítását tovább kell fejleszteni, hogy megengedhetőek legyenek a bűnös kapcsolatok – mint akik okosabbak Istennél.
