„... Én valóban a ti együttérző édesanyátok vagyok, a tiéd és minden emberé, aki együtt él ezen a földön, és a többi különböző származású emberé, azoké, akik szeretnek engem, akik hozzám kiáltanak, akik keresnek engem, akik bíznak bennem...”
– Nican Mopohua (XVI. századi beszámoló a Guadalupei Szűzanya jelenéseiről)
A Guadalupei Szűzanya arca egy 1926-ban készült fotón
A Guadalupei Szűzanya arca, jelenkori fotó fekete-fehér változatán
2026.01.15.
1531 decemberében Szűz Mária többször megjelent Juan Diegónak, egy katolikus hitre áttért indiánnak, a Mexikóváros közelében található Tepeyac-dombon. A püspök égi jelet kért a jelenés hitelességének bizonyítására. December 12-én Szűz Mária virágokat küldött neki jelként, és amikor Juan átadta azokat, Mária képe csodálatos módon megjelent a köpenyen, amelyben Juan a virágokat vitte. Ez a csodás kép Guadalupei Szűzanya néven vált ismertték. A kegyképet évente milliók keresik fel.
A Guadalupei Szűzanya erdeti képe egyedülálló, mivel az egyetlen Szűz Mária-kép, amely bizonyítottan természetfeletti eredetű, vagyis nem emberi kéz festette. Ezért nyilvánvalóan híven tükrözi Szűz Mária arcvonásait, és az emberek ezt szeretnék látni, nem egy elcsúnyított, retusált változatot, amely kevésbé vonzó. Márpedig valakik átfestették az arcot, állapította meg Rodrigo Franyutti mexikói katolikus író és fotográfiai szakértő, aki elsősorban a Guadalupei Szűzanya képével kapcsolatos kutatásairól ismert. A változtatás nyilvánvaló, elég megnézni egy régi és egy újabb fényképet a képről.
Franyutti könyvet írt a Guadalupei Szűzanya képének megváltoztatásáról El verdadero y extraordinario rostro de la Virgen de Guadalupe („A Guadalupei Szűz igazi és rendkívüli arca”) címmel. Ebben az áll, hogy
„az Arc, amelyet ezek az első fényképek megörökítettek, rendkívüli szépségével, fényességével és gyengédségével azonnal nagy ámulatot keltett”. Az arc elcsúnyításának körülményeiről a következőket írja:
A Képet 1880-tól kezdve többször is lefényképezték, egészen 1923-ig, amikor a kor közismert fényképésze, Manuel Ramos, 1923. május 18-án, pénteken, egy fotózás során csodálatos képeket készített a Guadalupei Szűzről. Ezek a fényképek, amellett, hogy a legsikerültebbek voltak azokban az években, felbecsülhetetlen értékű tanúságtételként szolgáltak az utókor számára, amint azt később látni fogjuk. Sőt, ezek a fényképek élességük, kiváló minőségük és a rendkívül újszerű tény miatt, hogy az elsők voltak, amelyeket a Szent Szűz csodálatos Arcáról közelről készítettek (az Arc először volt látható minden részletében), a bazilika hivatalos fényképeinek számítottak. Ezek a fényképek olyan kiválóak voltak, ami ma is látható, ha csak rájuk nézünk, hogy 1923-tól 1926-ig nem tartották szükségesnek új felvételek készítését a képről. 1926-ot jelöljük meg határként, mert abban az évben történt valami, ami mindent megváltoztatott.
Mexikóban akkoriban vallási problémák voltak, amelyek a katolikusok üldözésében csúcsosodtak ki [1926–1929]. Amikor 1926-ban a helyzet a vallásos szempontból elviselhetetlenné vált, az ország püspökei úgy döntöttek, hogy felfüggesztik az istentiszteleteket a templomokban. 1926. augusztus 1-jét, vasárnapot választották a katolikus templomok bezárásának napjául, de a kormány megtiltotta a bazilika bezárását, ezért úgy gondolták, hogy a legtiszteltreméltóbb Képet talán helyrehozhatatlan támadás fenyegeti, ugyanis a Kép olyan emberek kezébe kerülne, akik elleneznek minden természetfeletti dolgot. A félelem annál is nagyobb volt, mert 1921-ben a képet merénylet érte: bombát helyeztek el az oltárán. Ezért megegyeztek abban, hogy az Eredeti Képet egy poblanoi festő, Aguirre által készített másolatra cserélik, és az Eredeti Képet elrejtik. Így 1926. július 31-én, szombaton, közjegyző és tanúk jelenlétében a Képet becsomagolták, lepecsételték, egy ládába tették, és teljes titokban kivitték a bazilikából. A Kép három évig rejtve maradt, 1929 júniusáig, amikor is a legnagyobb titoktartás mellett visszahelyezték a helyére. Ez is közjegyző és tanúk előtt történt, akik igazolták, hogy ugyanazokkal a pecsétekkel és csomagolással vették át, amellyel elvitték.
A Kép, miután visszakerült az oltárra, újra megtekinthető és fényképezhető lett. 1930 első hónapjaiban új fényképek jelentek meg a Képről, amelyeket mint hivatalosakat tettek közzé.
Ezeknek a fényképeknek a közzététele a Képet illetően a lehető legszomorúbb tényt hozta napvilágra: A SZŰZ ARCA MÁR NEM VOLT UGYANAZ, MINT KORÁBBAN. Az 1929–1930-as fényképeken (és azóta is, napjainkig) az Arcon olyan JELENTŐS VÁLTOZÁSOK láthatóak, AMELYEK AZT JELZIK, HOGY RETUSÁLTÁK. Sajnálatos módon emberi festék került rá, ami elcsúfította és elsötétítette.
Az alábbi képek a könyvből valók. A bal oldali egy 1923-as, a jobb oldali egy 1979-es felvétel. Látható, hogy az arcot átfestették.
A Boldogságos Szűz Mária egyetlen, bizonyítottan nem emberi kéz által festett eredeti arca tehát már kb. 100 év óta rejtve van az emberek elől.
Az író szerint a Guadalupei Szűz eredeti arcának 3 olyan tulajdonsága van, amely a retusálás miatt jelenleg nem érzékelhető: a) ragyog, mintha fény áradna belőle, b) olyan finomnak tűnik, hogy azonnal magával ragad, c) gyengédséget és békét sugároz.
Az anyag, amellyel az eredeti arc készült, nagyon vékony, nem fedi a szálakat, és egyenetlenül oszlik el. Sőt, vannak olyan részei az arcnak, ahol még csak festék vagy anyag sincs, hanem maga a csupasz vászon, hibáival és foltjaival együtt vált az arckompozíció részévé.
„Ezért a Szűzanya vonásai, mivel egyáltalán nem festettek, nem lehettek festő munkái. A vonások egyértelműen a festészetnél magasabb szintű technikát jeleznek, a vászon tökéletlenségeinek felhasználása is erre utal. A durva anyagból finom hatások születtek, a foltokból, lyukakból és vastag szálakból pedig rendkívül finom vonások, anélkül, hogy egy gramm festéket is felvittek volna rájuk.”
Azzal, hogy az eredeti arcot festékkel átfestették, megakadályozták, hogy teljes fenségében és emberfeletti szépségében mutatkozzon meg.
Az eredeti arckép csodálatosan finom. A hozzáadott festék megakadályozza, hogy értékeljük a mesteri hatást. Az arc jelenleg durva textúrájúnak és egyenetlen felületűnek tűnik.
Az eredeti arc olyan sok fényt sugároz, hogy gyengéden vonzza a tekintetet. A hozzáadott festék sötétté és átlátszatlanná tette az arcot, és a Boldogságos Szűz ruhái most fényesebben ragyognak. „Távolról az Arc olyan, mint egy barna folt, közelről pedig csúnyának tűnik.”
Mint az író megállapítja, a retusálással durva és csúnya vonásokat adtak az archoz: a) egy kellemetlen kettős állat, b) egy barázdát a bal orcán, amitől az arc feldagadtnak tűnik, c) árnyékokat az alsó szemhéjakon, amelyek miatt a szemek úgy tűnnek, mintha kiugranának a szemüregből, d) festékcsíkot az orra, aminek következtében a profil hirtelen megnyúlt, e) túl széles és durva vörös ajkakat, f) fekete festéket a hajra, ami befedi a hajat, merev és természetellenes megjelenést kölcsönöz neki, g) a profilok átfestése miatt azok elvesztették eredeti, finom anatómiai kontúrjaikat.
„Azok, akik a természetfelettit és a csodásat keresik, amikor meglátják a Guadalupei Szent Mária képét jelenlegi állapotában, zavarba jönnek, mert nem tudják, hogy amit látnak, az egy tehetségtelen festők által készített hamisítvány. Az emberek nem tudják, hogy a retusálás alatt a valódi és rendkívüli kép rejtőzik.”
Egyéb ráfestések is vannak a képen: a sugarak, az arany csillagok, az arany díszítés a ruhán, a hold, az öv, a felhők állítólag nem tartoznak az eredeti képhez. A kiegészítések töredeznek, és alattuk látható a korábbi szín. Az író aggasztónak tartja, hogy a Guadalupei Szűzanya éppen a hamis sugarak, hold és csillagok miatt ismert, a szimbólumot azonosítják a Szűzzel.
Egy 1979-ben készült infravörös felvételen látható, hogy a sugarak és a hold ráfestések alatt a Szűzanyát erős fehér ragyogás veszi körül.
Alább bal oldalt a mostani, jobb oldalt pedig egy rekonstruált kép látható, amely megmutatja, hogy nézhetett ki eredetileg Szűz Mária képe Juan Diego köpenyén. Nem egy guadalupei szimbólum-gyűjtemény, hanem Szűz Mária portréja.
A képen Szűz Mária terhes, Jézust hordozza méhében. Az aztékok akkoriban emberáldozatokat mutattak be a démonoknak, sokszor gyermekeket áldoztak fel. Szűz Mária Mexikóváros közelében történt jelenései és a kép véget vetett ennek. Néhány éven belül közel 9 millió indián tért meg, és vette fel a keresztséget. A Guadalupei Szűzanya többek között Amerika és a meg nem született gyermekek védőszentje.