Az Antikrisztus uralmáról és a végidők eseményeiről a Szentírás legutolsó könyvében, a Jelenések könyvében olvashatók a legrészletesebb próféciák. A könyv Szent János Apokalipszise néven is ismert. Az apokalipszis szó a könyv görög nyelven írt első szavából ered, melynek jelentése „leleplezés” vagy „kinyilatkoztatás”. A Jelenések könyve az egyetlen apokaliptikus könyv az Újszövetségben.
A könyvet Szent János apostol írta patmoszi száműzetésében, az első század vége felé. A benne foglalt látomások Istentől származnak: „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell következnie. Elküldte angyalát, így adta tudtul szolgájának, Jánosnak, aki tanúskodik Isten Igéjéről és Jézus Krisztus tanúságtételéről: mindenről, amit látott. Boldog, aki olvassa és aki hallgatja ezeket a prófétai szavakat, és meg is tartja, ami bennük meg van írva, mert az idő közel van.” (Jel 1,1–3)
A látomások sorozata Szent János idejétől kezdve egészen a világ beteljesedéséig tartó időszakot öleli fel. Bár egy részük üldözésről, nagy megpróbáltatásról és más ijesztő eseményekről szól, de a hívek számára, akik mindvégig kitartanak, rendkívül vigasztaló a végső győzelemről és a mennyországról szóló ígéret. James J. Hartley, az ohiói Columbus püspöke erről így ír E. Sylvester Berry atya The Apocalypse of St. John (Szent János apokalipszise) című könyvének előszavában:
„Az Apokalipszis könyve nem hasonlít az Újszövetség egyetlen más könyvéhez sem – és tele van vigasztalással és útmutatással mindazok számára, akik olvassák ihletett és prófétai szavait. Felemeli a lelket a Mennyország szépségéhez és pompájához – megmutatja nekünk teljes dicsőségükben azoknak az örömeit és diadalát, akik valaha olyanok voltak, mint mi magunk – de akik most már átváltoztak, és boldogok azokkal, akik »megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében«. Milyen vigasztaló elfordulni a földi alantas dolgoktól – elragadtatni magunkat a magasztos szavakkal, amelyek Isten trónjához vezetnek minket – az angyalok és szentek társaságába – az új Jeruzsálembe, amelynek utcái aranyból vannak – az élet folyójához és fájához – hallani magának Istennek a hangját, aki azt mondja: »Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait.«”
A szimbolikus nyelvezet sokféle értelmezéshez vezetett. Szó szerint szerepel azonban az utolsó ítélet, új ég és új föld teremtése, a mennyei Jeruzsálem, az (e)világ vége. A tengerből felbukkanó vadállat és a földből kiemelkedő vadállat (13. fejezet) tekintetében is egyetértés van abban, hogy az egyik az Antikrisztust, a másik a hamis prófétát jelképezi. A könyvben levő próféciák egy részének beteljesedése tehát még előttünk áll.
A Jelenések könyvének egyik lehetséges felosztása: 1,1–20: prológus és a látnok megbízatásának látomása; 2,1–3,22: levél a 7 kisázsiai egyházhoz; 4,1–5,14: Isten és a Bárány látomása; 6,1–8,1: az isteni terv feltárása; 8,2–11,19: a 7 harsona látomása; 12,1–14,5: a sátáni erők támadása Isten népe ellen; 14,6–20: az eljövendő ítélet; 15,1–16,21: a 7 csésze látomása; 17,1–19,10: Babilon bűnhődése; 19,11–22,5: Krisztus győzedelmes eljövetele, az új ég és az új föld; 22,6–21: a látnok szavahihetősége és Krisztus újraeljövetelének ígérete
Beda Venerabilis, westminsteri székesegyház
Fr. Lawrence Lew, O.P. (CC BY-NC 2.0 DEED)
A könyv megértéséhez feltétlenül szükséges annak a felismerése, hogy az események nem mindig időbeli sorrendben következnek, hanem előfordulnak ismétlések, összefoglalások is.
Szent Béda (Beda Venerabilis, Kr. u. 672–735) angol bencés szerzetes, egyháztanító, az
Apokalipszis magyarázata
című művének elején Eusebiusnak, a jarrow-i kolostor apátjának írt levelében a Jelenések könyve felosztásáról a következőket írja:
Szent János Apokalipszise, amelyben Istennek tetszett, hogy szavakkal és képekben feltárja az Egyház harcait és belviszályait, úgy tűnik nekem, Euszebiosz testvér, hogy több részre oszlik.
Az elsőben a gyengék hitének megerősítését szolgáló terjedelmes előszó, valamint az Úr szenvedéseinek és az azt követő dicsőségnek a leírása után az Emberfiához hasonlót lát az Egyházba öltözve, Aki, miután elmondja, hogy mi történt vagy mi fog történni, különösen Ázsia hét Egyházában, felsorolja az egész Egyház fő konfliktusait és győzelmeit. És itt, szándékosan a hatodik helyen, előre megmondja, hogy a zsidókat alávetik az Egyháznak, hogy megpróbáltatás jön az egész világra, és hogy Ő maga is hamarosan eljön; a hetedik helyre pedig a langyos Laodiceát helyezi. Mert „az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)
Majd a második részben, Isten trónjának közepén levő négy élőlény és a huszonnégy vén leírása után, látja, hogy amikor a Bárány felnyitja a lezárt könyv hét pecsétjét, akkor kibontakoznak az Egyház jövőbeli harcai és győzelmei. És itt, e könyv szokása szerint, megtartja a sorrendet a felsorolás hatodik számáig; majd a hetedik szám mellett elhaladva, összefoglalja, és a hetedik számmal zárja a két elbeszélést. De magát az összegzést is a helye szerint kell érteni, mert hol a szenvedés kezdetétől, hol a középső időszaktól foglalja össze újra, hol pedig azzal a céllal összegez, hogy csak az utolsó megpróbáltatásról vagy röviddel azelőttről beszéljen. A hatodik utáni összefoglalást azonban rögzített pontként tartja meg.
Ezt követően, a harmadik részben, hét, harsonával megszólaló angyal képében leírja az Egyház különböző eseményeit.
A negyedik részben egy szülő nő és egy őt üldöző sárkány képében feltárja ugyanennek az Egyháznak a fáradalmait és győzelmeit, és mindkét harcosnak kiosztja a neki járó jutalmat. Itt hét angyal szavai és cselekedetei is fel vannak jegyezve, de nem a fenti módon. Tehát misztikus bölcsességgel szinte mindig megtartja ezt a számot, mert János sem az evangéliumában, sem a leveleiben nem szokott semmit sem hanyagul vagy röviden mondani.
Azután az ötödik részben hét angyal által hét utolsó csapással sújtja a földet.
A hatodik részben megmutatja a nagy kéjnő, vagyis az istentelen város elítélését.
A hetedikben megmutatja a Bárány hitvesének, a szent Jeruzsálemnek a pompáját, amely a mennyből, Istentől száll alá.
(kiemelés – a szerk.)
Az utolsó ítélet. Hans Memling, Public domain, via Wikimedia Commons
