Szent életű IV. Károly király szenvedése és áldozata, ​a Fatimával való kapcsolat, valamint Madeira jelentősége

2026.10.19.

Szent István király, egy földi királyság megalapítója, és épen maradt jobb keze sokkal nagyobb figyelmet kap, mint az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó uralkodója, a szent életű, jóságos, békéért küzdő, elárult, ​száműzött, népeiért szenvedő IV. Károly király és épen maradt teste. ​Károly király egy példamutató szent korunk számára.

Károly király példamutató katolikus élete, szenvedése és halála

Mater Vincentia nővér, a soproni orsolyita zárda stigmatizált apácája 1895-ben azt mondta Károly főherceg hittanárának, hogy sokat kell imádkozni a fiúért, mert egyszer császár lesz, sokat fog szenvedni, és „a pokol különös célpontja lesz”.  Egy kis csoport imádkozni kezdett érte, és ebből alakult ki később a Károly Király Nemzetközi Imaliga a Népek Békéjéért.

1911. június 13-án Károly főherceg eljegyezte Zita bourbon-parmai hercegnőt. Zita ezután édesanyjával XI. Piusz pápához ment, aki megjövendölte, hogy Károly lesz a következő osztrák császár, ​noha akkor még élt a trónörökös, Ferenc Ferdinánd. Az esküvőre 1911. október 21-én került sor a schwarzaui kastélyban.

Károly és Zita boldog házasságban éltek. Példamutató katolikusok voltak. ​Amikor csak tehették, naponta résztvettek a ​szentmisén. Károly rendszeresen imádkozott az Oltáriszentség előtt a kápolnában, és mindig magánál tartott egy Jézus Szent Szíve-képet és egy rózsafüzért.

„Naponta elimádkozta a reggeli és az esti imádságot, valamint a rózsafüzért. Gyakran imádkozta a Jézus Szíve, a Boldogságos Szűz Mária és Szent József litániákat; tagja volt a ​a Szűz Mária Testvériségnek, és viselte a skapulárét.” (Karl: A Man of Faith)

Esküvői gyűrűikre a következő imát vésették: „Sub tuum presidium confugimus, sancta Dei Genitrix” („Oltalmad alá futunk Istennek Szent Szülője.”)

1914-ben, Ferenc Ferdinánd ​halálát követően Károly trónörökös, 1916-ban, Ferenc József halála után pedig császár lett. 1916. december 30-án a Mátyás-templomban Magyarország királyává koronázták. 

A király a háború befejezésére törekedett, és a vezetők közül egyedül ő támogatta XV. Benedek pápa megbékélést szolgáló erőfeszítéseit. Szociális intézkedésekkel igyekezett enyhíteni a nép szenvedéseit. Minden igyekezete ellenére különféle rágalmakkal illették. ​A háború végeztével lemondásra akarták kényszeríteni, ő azonban kijelentette, hogy a koronát Istentől kapta, ezért nem mondhat le.

A háború utáni zűrzavarban a királyi család vidékre költözött, de kommunisták ólálkodtak a ház körül, akik nem engedték be az élelmet, és azzal fenyegetőztek, hogy bemennek a házba, és megölik őket. Miután a kormány kijelentette, hogy a császári család nem áll többé védelem alatt, Svájcba távoztak.

1921-ben a király kétszer is megkísérelt visszatérni Magyarországra. ​Kísérletei azonban árulók miatt kudarcba fulladtak, és november 6-án a nemzetgyűlés kimondta a Habsburg-Lotharingiai Ház magyarországi trónfosztását. Károly királyt ezután Madeira szigetére száműzték.

Madeirán a királyi család szűkös körülmények között élt egy kis hegyi faluban. Károly király tüdőgyulladást kapott. Heteken keresztül szenvedett, ​és nagy fájdalmak gyötörték. Szenvedéseit egyesítette Jézus szenvedéseivel, és felajánlotta népeiért. Mindenkinek megbocsátott, aki elárulta. Halála előtti este így szólt: „Így kell szenvednem, hogy népeim újra egymásra találjanak.”

Károly király 1922. április 1-jén meghalt. Temetésén harmincezer ember vett részt. Teste a Nossa Senhora do Monte (Hegyi Miasszonyunk) templomban nyugszik. Szívét egy ezüst urnába helyezték, amelyet Zita őrzött évtizedeken át, 1971-ben pedig a svájci Muri apátság Loreto-kápolnájában helyezték el. Később az elhunyt Zita királyné szívurnája is oda került.

Károly király és Zita a funchali katedrális előtt

Károly király és Zita királyné Madeirán a funchali katedrális előtt

Az elhunyt király teste épségben maradt

1972. április 1-jén egy egyházi bizottság a családtagok jelenlétében felnyitotta Károly király koporsóját, és kiderült, hogy holtteste épségben megmaradt:

1972. április 1-én nyitották fel Károly király sírját és koporsóját az akkori kanonizációs előírásoknak megfelelően. A két püspökből, titkáraikból, két orvosból, egy régész professzorból és segédeiből valamint egy jegyzőből álló egyházi bizottság és a családtagok nagy lelki örömére a király teste csodálatos épségben maradt. Ez azért rendkívül figyelemreméltó, mert Károly testét​ bebalzsamozták ugyan, de nagy sietséggel. Az idők folyamán pedig a koporsón egy nyílás keletkezett, amin keresztül folyamatosan párás, trópusi levegő érte a testet. Isten megkímélte a romlástól szolgájának testét, amit ma csak azért nem minősít csodának a Szenttéavatási Kongregáció, mert a testrészek romolhatatlanságának természetes magyarázata is lehet.  

– Kovács Gergely: Fogadd a koronát! – Károly magyar király hitvalló élete

​A Nossa Senhora do Monte (Hegyi Miasszonyunk) templom, ahol Károly király teste nyugszik

A Nossa Senhora do Monte (Hegyi Miasszonyunk) templom, ahol Károly király teste nyugszik

A Fatimával való kapcsolat

Károly királyt, aki annyira küzdött a békéért, a Portugáliához tartozó Madeira szigetére száműzték, és ott halt meg. ​Portugáliában, Fatima közelében, a Béke Angyala 1915-ben háromszor, 1916-ban pedig szintén háromszor megjelent három gyermeknek: Lúciának, Ferencnek és Jácintának. 1917-ben pedig Szűz Mária jelent meg hatszor, aki többször ​is szólt a békéről és a háborúról, július 13-án pedig azt mondta: „Portugáliában a hitigazság mindig megmarad”. Isten tökéletes tervéről van szó.

Károly király és Fatima kapcsolatáról olvasható egy hosszabb cikk az Imaliga amerikai/kanadai oldalán: Blessed Karl of Austria and the Surprising Fatima Connection. Néhány idézet a cikkből: 

„Ugyanakkor, amikor az Isten Anyja megjelent Fatimában és ismertette világnak szóló béketervét, ​a világ egyik vezetője is próbált minden erejével véget vetni a háborúnak. Ez a személy Károly volt, Ausztria császára és Magyarország királya, aki személyében testesítette meg a Szent Római Birodalom utolsó maradványait, amely egykor az egyesült Kereszténység felett uralkodott.”

„Anglia és Észak-Európa nagy része áldozatául esett a protestáns lázadásnak, majd a felvilágosodás és a francia forradalom bevezette annak eszméjét, hogy a világ nem Isten akaratának, hanem az ember akaratának van alávetve. 
Itt-ott még fennmaradt néhány hivatalosan katolikus királyság, a Napóleon idején széthullott Szent Római Birodalom maradványa pedig az Osztrák​-Magyar Monarchiában élt tovább, egy olyan monarchiában, ahol Isten jogai még mindig elsőbbséget élveztek, és amelynek uralkodóit még mindig az Egyház prelátusai koronázták meg.”

Egy erős monarchia egy mélyen hívő katolikus császár-királlyal az élén nyilván célpontja az ördögnek, és útjában áll egy ördögi világuralom megvalósításának.

Madeira jelentősége

Károly királyt a Portugáliához tartozó Madeira szigetére száműzték, amely az Atlanti-ócenánban fekszik, Portugáliától délnyugatra, Marokkótól nyugatra. 

Ötszáz évvel Ferenc Ferdinánd meggyilkolása előtt – amelynek következtében Károly főherceg trónörökös, majd császár lett – 1514 júniusában X. Leó püspökséget alapított Funchalban. A egyházmegye létrehozását követően a funchali püspök joghatósága kiterjedt az Atlanti​- és az Indiai​-óceánon a portugálok által elfoglalt hatalmas területekre – ázsiai területekre is –, és néhány évig a világ legnagyobb egyházmegyéje volt. Az egyházmegyét később érseki rangra emelték. 1551-ben visszaminősítették egyszerű püspöki székhellyé, majd 1570-ben Lisszabon alárendelt egyházmegyéje lett.

Madeira az Amerikába irányuló térítőknek is fontos állomása volt: „Funchal gyönyörű helyen fekszik a Madeira​-szigetek déli oldalán, ezért volt az első megállóhelye a portugál és spanyol hajóknak az Újvilág felé vezető útjukon. Ennek a természeti előnynek köszönhetően a sziget hamarosan a gazdagság és a külkereskedelem nagy központjává vált, egyúttal az evangélium terjesztésének fontos központjává is, mivel a misszionáriusok a szigeteket alkalmas pihenőhelynek találták oda- és visszaúton egyaránt. (Catholic Encyclopedia) 

Madeira tehát fontos helyszín volt négy kontinens keresztényei számára, és bizonyára az is Isten terve, hogy IV. Károly király – ez a mélyen vallásos katolikus uralkodó, aki példát mutatott a népeknek és az uralkodóknak egyaránt – ott szenvedett és ott halt meg.