2025.11.01.
2025. október 28-án, a II. Vatikáni Zsinat Nostra aetate kezdetű, az Egyház és a nemkeresztény vallások kapcsolatáról szóló nyilatkozata kiadásának 60. évfordulóján „Leó” (Prevost) keresztény közösségek képviselőivel imádkozott a békéért a római Colosseumban, ahol annyi keresztény ontotta vérét Jézusért.
„Leó” a Colosseumban még Isten segítségét kérte, hogy Krisztus evangéliumának hiteles tanúi lehessenek, majd a Konstatin-diadalívénél tartott beszédében elfeledkezett a tanúságtételről: nem említette sem Jézus Krisztust, sem az evangéliumot. Pedig lett volna kinek hirdetni az Igét, mert ott ültek vele a színpadon más vallások vezetői is.
A diadalív Nagy Konstantinnak a Milvius-hídnál 312. október 28-án Maxentius felett aratott győzelmét örökíti meg. A csata előtt megjelent Konstantin előtt egy ragyogó kereszt az égen „In hoc signo vinces” – „E jelben győzni fogsz” szavak kíséretében. Konstantin a katonáit arra utasította, hogy Krisztus jelével a pajzsukon harcoljanak, és legyőzte túlerőben lévő ellenfelét.
Konstantin megtérése és győzelme fordulópontot jelentett a kereszténység felemelkedésében, és előkészítette az utat a 313-as milánói ediktumhoz, amely vallási toleranciát biztosított az egész Római Birodalomban.
Konstantin császár egykor a kereszt alatt vonult fel, és győzött, jelezve az igaz Isten győzelmét a bálványok felett, a győzelem évfordulóján „Leó” viszont más vallások képviselőivel gyújtott közös lángot, miközben a háttérben nem a kereszt, hanem egy óriási kék galamb képe ált. A Colosseumban szűkebb körben keresztény, a nagyobb tömeg előtt a diadalívnél már más volt az üzenet: minden vallás jó, a kereszténység csak egy közülük.
Prevost „Ferenc” útján jár, aki megtagadta Jézus Krisztust, mint az emberiség egyetlen Megváltóját eretnek kijelentésével, miszerint minden vallás Istenhez vezet.
Ugyancsak 2025. október 28-án este, a Nostra aetate 60. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek a VI. Pál teremben, különféle vallások képviselőinek részvételével.
Az ünnepséget élőben közvetítették a borzalmas szobor-kompozíciót tartalmazó aulából, így a világ tanúja lehetett annak, mint engedi be „Leó” a pogányságot a Vatikánba, pogány táncok, zenék, rituálék és videók formájában.
A vallási vezetők bevonulását pogány táncolás kísérte. Az egyik műsorvezető – műsorvezetők vezették a show-t, nem papok – úgy konferálta fel, hogy Srí Lanka egyik legrégebbi hagyományos táncformájáról van szó, amelynek eredete a buddhizmussal kapcsolatos rituálékra vezethető vissza, és „minden mozdulat, minden dobbanás és minden lépés mezítlábbal a tisztaságot, a tiszteletet és a test és az elme közötti spirituális kapcsolatot jelképezi.” A táncosok mögött, a felvonulók élén lépkedő Kurt Koch és George Jacob Koovakad bíborosoknak láthatóan nem volt kifogásuk a tánc ellen.
Először a 2 bíboros beszélt. Kurt Koch elmondta, hogy 1960. június 13-án egy zsidó történész átadott egy memorandumot XXIII. János pápának, amelyben sürgősen új szemléletre szólított fel az Egyház és a judaizmus kapcsolatát illetően. XXIII. János pápa ezután megbízást adott egy nyilatkozat megfogalmazására, amely végül a Nostra aetate formájában látott napvilágot.
A milánói ediktumot 313. június 13-án adták ki Nagy Konstantin és Licinius társcsászárok, a memorandumot ennek évfordulóján adta át a zsidó történész XXIII. Jánosnak. A Nostra aetate dokumentumot pedig 1965. október 28-án hirdették ki, Konstantin győzelmének évfordulóján. Az egybeesések nyilván nem véletlenek.
A bíborosok beszéde és egy rövid dokumentumfilm után indonéz táncosok következtek a színpadon. Három táncot adtak elő, amelyek a hinduizmust, a katolicizmust és az iszlámot képviselték. Az énekek szövege valószínűleg az adott vallásokat hirdette.
Egy buddhista szerzetes videóüzenete után afrikai előadók következtek. A műsorvezető ezt mondta: „A dal úgy emelkedik fel, mint egy fohász a legfőbb istenhez, az ősök istenéhez, szeretetet és békét kérve a világ számára, hogy az emberiség visszatérve spirituális gyökereihez, eredete vallási tudatának támogatásával belső fényben ragyogjon. A vers viszont Lucy anya, az afrikai és egyetemes anya kiáltásának ad hangot, aki szemléli a fiait és leányait sújtó szenvedést, erőszakot és halált. Ez egy szívből jövő felhívás arra, hogy ismerjük fel gyökereinket, törjük meg a pusztítás körforgását, és az isteni és az ősök segítségével építsük újjá az életet, a békét és a szeretetet a földön.”
A „legfőbb isten” – tehát többen vannak –, az „ősök istene” nyilván nem a keresztények Istene. És nem az üdvözült szentek közbenjárását kérik, hanem az ősök részvételét ebben a világban, azaz pogány őskultuszról van szó. Nem a Szűzanya, de még csak nem is Éva kiált, hanem Lucy, az „afrikai és egyetemes anya”, amely nyilvánvalóan az Australopithecus-ra utal, tehát az evolúció téves elméletét is becsempészték a produkcióba. A zenészek közül az egyik ráadásul katolikus pap volt. Az ének szövegét kevesen érthették, egyéb pogányság is lehetett benne.
Egy zsidó nő beszéde és zsidó zene után következett a „We are the new world” („Mi vagyunk az új világ”) című műsorszám, amely valószínűleg az est mélypontja volt, tele pogány, sőt boszorkányságra utaló jelekkel, környezetvédő üzenetekkel tarkítva, nagyrészt feketébe öltözött előadókkal.
Először egy rövid videót vetítettek le. Borús ég, szürke fal, fölötte szögesdrót. Harangzúgás. A fal megreped, áttűnik mögötte a fény. A Vatikán és Jézus-szobor alkonyatkor, a Szabadság-szobor és a Tádzs Mahal fényben. Emberek, állatok, hinduizmus. Közben éneklik: „Egy korszak vége, egy teljesen új kezdet...” Az üzenet valószínűleg az, hogy eljött a keresztény korszak vége. A vetítés alatt három nő állt a színpadon, boszorkányságot sugalló ruhákban.
A videóban egy nő a „gonosz szem” amulettet tartotta a kezében, egy varázstárgyat, amelyről azt képzelik, hogy véd a szemmelverés ellen. Ráadásul a nő egyik szeme le volt takarva. A „letakart szem”, az „egy szem” motívum gyakran előfordul videókban, magazinokban, reklámokban, és különböző jentései vannak az okkultizmusban.
A végén ezt énekelték: „Az egység, az emberség, a fenntarthatóság és a hitben való együtt járás érdekében vagyunk itt. Mi vagyunk az új világ.”
Egy újabb rövid videó után gyermekkórus következett, majd bejött a színpadra „Leó”. Beszédében méltatta a Nostra aetate dokumentumot, de ezúttal sem említette Jézus Krisztust vagy az evangéliumot.
„Leó” a műsor pogány részeinél nem volt jelen, de nyilvánvaló, hogy mindenről tudott, mindent jóváhagyott, vagy éppen ő szorgalmazott.
A műsor végén a gyermekkórus a „We Are the World” popdalt énekelte. Az aulában nem a „Credo in unum Deum” hangzott el, hanem a „We are the world” és a „We are the new world”. Nem Istent, hanem az embert helyezték középpontba. És nem az Igét hirdették, hanem a pogányságot reklámozták, biztosítva a színpadot, az előadókat, a műsorvezetőket és a világ figyelmét.
Konstantin egykor győzött a kereszt jelében és történelmet írt. Az utóbbi években viszont a pogányság és a perverzitás vonult be a Vatikán falai közé: pacsamama a Szent Péter-bazilikába „Ferenc” idején, LMBTQ-felvonulás a Szent Péter-bazilikába és pogány ünneplés a VI. Pál terembe „Leó” uralkodása alatt.
Biztosak lehetünk benne, hogy mint mindig, Isten most is jót hoz ki a rosszból. Nem a Sátáné az utolsó szó. A nyájat akkor is Isten vezeti, ha báránybőrbe bújt farkasok bitorolnak sok vezetői széket.
Az elmúlt években az Egyházban és a világban történtek alapján egyértelmű, hogy az Antikrisztus és a hamis próféta fellépése már nem lehet messze.
