A fatimai jelenésekhez kapcsolódó pontevedrai és tuy-i jelenések

Az 1917-es fatimai jelenésekhez tartoznaka Szűzanya és a Gyermek Jézus jelenései Pontevedrában 1925-ben és 1926-ban, az engesztelő elsőszombati ájtatosság megalapítását kérve, és az 1929. június 13-i tuy-i jelenés, amikor a Szűzanya Oroszország felajánlását kérte. A Szűzanya Lúciának jelent meg mindkét alkalommal. Francisco és Jacinta ekkor már halottak voltak.

Az 1925-ös és az 1926-os jelenések idején Lúcia a Szent Dorottya-nővérek pontevedrai házában tartózkodott Spanyolországban. Ott volt egészen 1926. július 20-ig, amikor átköltözött Tuy-ba, ahol 1928. október 3-án letette a fogadalmat, 1934. október 3-án pedig az örök fogadalmat. 

A pontevedrai és a tuy-i jelenések leírása a  Fatimáról beszél Lúcia nővér című könyvből származik.

A Szűzanya és a Gyermek Jézus jelenései Pontevedrában

A jelenés színhelye, Lúcia szobája, amelyet kápolnává alakítottak át, a jelenés reprodukciójával. Xoan Arco da Vella felvétele.

Az alábbi szöveget Lúcia nővér 1927 vége felé írta le harmadik személyben, lelkiatyja, P. Aparício S.J. parancsára. ​​A jelenés 1925. december 10-én volt Lúcia cellájában, a spanyolországi Pontevedrában. Lúcia utána hamarosan írt egy első beszámolót, amelyet később megsemmisített. Az alábbi, második beszámoló teljesen azonos az elsővel, kivéve a bevezető részt, amelyet 1927. december 17-én tett hozzá, és amelyben  elmagyarázza, hogyan kapott felhatalmazást a mennyből, hogy nyilvánosságra hozza a titok egy részét.
A könyv szerzői a dokumentumot Mária Szíve nagy ígéretének nevezték el.

MÁRIA SZÍVE NAGY IGÉRETÉNEK A SZÖVEGE
A PONTEVEDRAI (SPANYOLORSZÁG) JELENÉS SZERINT

J. M. J. 

1927. december 17-én, a tabernákulumhoz ment, hogy Jézust megkérdezze, hogyan tudja a kérést teljesíteni, amivel megbízták: a Mária Szeplőtelen Szíve ájtatosságának megalapítása nincs-e összekapcsolva a titokkal, amelyet rájuk bízott a Szűzanya. Jézus jól érthetően ezeket a szavakat hallatta: „Leányom, írd le, amire kérnek. És mindazt, amit a Szűzanya abban a jelenésben tudomásodra hozott, amelyben erről az ájtatosságról szólt, ugyancsak írd le. Ami a titok többi részét illeti, továbbra is hallgass felőle.”
Amit 1917-ben ezzel kapcsolatban közöltek vele, ez a következő: Azt kérte, hogy az égbe jusson. A Szűzanya ezt válaszolta:
– Igen, Jácintát és Ferencet rövidesen magammal viszem. De neked (1) még hosszabb ideig itt kell maradnod. Jézus téged akar fölhasználni arra, hogy engem megismerjenek és megszeressenek. Meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget, és ezeket a lelkeket Isten úgy fogja szeretni, mint a virágokat, amelyeket én állítok oda, hogy trónját díszítsék.
– Én egyedül maradok itt? – kérdezte szomorúan.
– Nem, leányom. Én soha nem hagylak el. Szeplőtelen Szívem lesz menedéked és Istenhez vezető utad.

1925. december 10-én megjelent a Szűzanya Pontevedrában, és mellette fénylő felhőben egy gyermek. A Szűzanya Lúcia vállára tette a kezét, és egy tövisekkel körülvett szívet mutatott neki, amelyet másik kezében tartott. 
A gyermek ezt mondta:
– Szánd meg Szűzanyád tövisekkel körülvett Szívét. A hálátlan emberek állandóan megsebzik, és senki sincs, aki engesztelné és a töviseket kihúzná.
Ezután a Szűzanya folytatta:
– Leányom, nézd tövisekkel körülvett Szívemet. A hálátlan emberek káromlásukkal és hálátlanságukkal állandóan megsebzik. Legalább te vigasztalj, és hozd tudomásukra ígéretemet, hogy a halál órájában mellettük állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel, akik öt hónapon keresztül minden első szombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafüzért elimádkozzák és 15 percet a rózsafüzér titkairól elmélkedve velem töltenek, hogy ezáltal engeszteljenek.

1926. február 15-én ismét megjelent neki a Gyermek Jézus. Mégkérdezte tőle, hogy elterjesztette-e már Anyjának tiszteletét. Lúcia megemlítette a gyóntató részéről felhozott nehézségeket, és azt is említette, hogy a főnöknő kész terjeszteni, de a gyóntató kijelentette, hogy egyedül nem sokra megy. Jézus azt válaszolta:
– Az igaz, hogy főnöknőd egyedül nemsokra megy, de kegyelmem segítségével mindent megtehet.
Előterjesztette Jézusnak egyesek nehézségeit a szombati gyónással kapcsolatban és azt kérte, hogy a gyónás legyen érvényes nyolc napig. Jézus ezt válaszolta:
– Igen, sőt hosszabb ideig is lehetséges, feltéve, hogy a kegyelem állapotában vannak, amikor lelkükbe fogadnak, és megvan az a szándékuk, hogy Mária Szeplőtelen Szívét engeszteljék.
Lúcia megkérdezte:
– Jézusom, ha valaki elfelejti felindítani ezt a szándékot?
Jézus ezt válaszolta:
– Ezt megtehetik a következő gyónásnál, amennyiben kihasználják az első gyónási alkalmat.

Néhány nappal a jelenés után Lúcia nővér beszámolt gyóntatójának Msgr. Manuel Pereira Lopes-nek, az 1926. február 15-i eseményről. Ezt a levelet először Dr. Sebastiăo Martins dos Reis hozta nyilvánosságra az «Uma Vida ao Serviço de Fátima» c. könyvében (336-357, oldal: külön lapon):

«15-én (1926 február) nagyon elfoglalt a munkám és erre már nem is emlékeztem vissza. Szemétlapáttal a kertbe mentem, ahol pár hónappal előtte egy gyermekkel találkoztam. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e az Üdvözlégyet. Igennel válaszolt. Kértem, hogy mondja el, hogy halljam. Mivel egyedül nem akarta elmondani, elmondtam vele háromszor. A három Üdvözlégy után arra kértem, hogy ismételje meg egyedül. De ő csak hallgatott, egyedül nem tudta elmondani. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, melyik a Boldogságos Szűzanya temploma. Ismét igennel válaszolt. Kértem, hogy menjen el oda mindennap és így imádkozzon: «Mennyei Anyám, add nekem Kisded Jézusodat!» Megtanítottam erre és otthagytam.

1926. február 15-én szokásom szerint újra odamentem és ismét találkoztam a gyermekkel. Mintha ugyanaz lett volna, mint előbb. Megkérdeztem tőle:
– Kérted a mennyei Anyától a Kisded Jézust? A gyermek felém fordult és így szólt:
– És te elterjesztetted a világon azt, amire a mennyei Anya kért?
Ebben a pillanatban ragyogó Gyermekké változott. Amint felismertem Jézust, így szóltam:
– Jézusom, jól tudod, mit válaszolt gyóntatóm abban a levélben, amit Neked is felolvastam. Azt mondta: fontos lenne, hogy a látomás megismétlődjék; tényekre van szükség, hogy elhiggyék; a főnöknő egymaga semmit sem tehet, hogy a dolgot ismertté tegye.
– Valóban, a főnöknő egyedül semmit sem tehet, de kegyelmem segítségével mindenre képes. Hogy elhiggyék, ahhoz elég lesz az, hogy gyóntatód neked engedélyt adjon és főnöknőd azt kihirdesse anélkül, hogy megtudnák, ki kapta ezt az üzenetet.
–Gyóntatóm azt mondta levelében, hogy a világnak nincs szüksége erre az ájtatosságra, mert úgyis sokan magukhoz vesznek Téged elsőszombaton a Szűzanya és a rózsafüzér 15 titkának tiszteletére.
– Igaz, lányom, hogy sokan megkezdik, de kevesen fejezik be. Azok, akik befejezik, csak azért végzik el, hogy a kegyelmeket elnyerjék, amelyek az ígérethez vannak fűzve. Jobban szeretem azokat, akik buzgón elvégzik az öt elsőszombatot, mégpedig azzal a céllal, hogy mennyei Anyád Szívét engeszteljék, mint azokat, akik lanyhán és közömbösen végzik el mind a tizenötöt.

(1) Lúcia nővér szövege szerint adjuk közre, aki először a nevét is leírta itt, de utána kitörölte. Az eredeti levélben azonban a név látható maradt

(kiemelés – a szerk.)

A Szentháromság látomása és a Szűzanya jelenése Tuy-ban

Lúcia nővér ebben a vízióban látta Tuyban
a Szentháromságot.

A lenti beszámoló nem Lúciától, hanem gyóntatójától, P. José Bernardo Gonçalves S.J.-től származik, de „hitelessége minden kétségen felül áll, mert Lúcia leveléből írta ki szóról-szóra a lenti szöveget.”

OROSZORSZÁG FELAJÁNLÁSÁT KÉRI A SZŰZANYA

Többször jött P. Gonçalves a kápolnánkba, hogy gyóntasson. Én nála gyóntam, és mivel jól meg tudtam magam értetni vele, három évig gyóntam nála, míg a tartományfőnök atya titkáraként itt volt.
Ekkor figyelmeztetett a Szűzanya, hogy elérkezett az a pillanat, amikor közölnöm kell az egyházzal kívánságát, hogy Oroszországot ajánlják fel, és ígéretét, hogy Oroszországot meg fogja téríteni. A közlés következőképpen történt:

(Spanyolország, Tuy, 1929. június 13).
Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak.
Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz  térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és tovább imádkoztam kitárt karral. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát, és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, balkezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom».
Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem, és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom.
Ezután így szólt a Szűzanya:
– Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszorságot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!
Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya.
Később, egy benső közlés útján, a Szűzanya panaszkodva mondta:
– Nem akartak kérésemre hallgatni! ... Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz ^(*). Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, a Szentatya sokat fog szenvedni.

(*) Szent Margit Mária 1689-ben, vagyis halála előtt egy évvel, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz.
Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben előkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit
közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.

(kiemelés – a szerk.)