Philippe de Champaigne, Public domain, via Wikimedia Commons
Részlet Szent Ágoston (Kr. u. 354–430) hippói püspök, nyugati egyházatya és egyháztanító Az Isten Városáról (De civitate Dei) című művének 1861-es magyar kiadásából.
Mit írt Pál apostol a Thessaloniakhoz, és mit az antikrisztus megjelenéséről, melynek idejét az Ur napja fogja fölváltani.
Ezen utolsó isteni ítéletről szólván, nehogy e kötet nagyon hosszúra terjedjen, sok evangéliumi és apostoli állítást kell mellőznöm, de sz. Pál apostol szavait azért semmikép sem mellőzhetem el, ki a Thessaloniakhoz írván így szól:
„Kérünk pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusnak eljövetelére és a mi hozzávaló egybegyűjtésünkre, hogy ne engedjétek magatokat oly könnyen értelmetekből kimozdíttatni és elrettentetni akár lélek, akár beszéd, akár levél által, mintha általunk iratott volna, hogy az Urnak ama napja közel van. Senki valamikép meg ne csaljon benneteket. Mivelhogy előbb a szökevénynek kell eljönnie és kinyilvánúlni a bűn emberének, a veszedelem fiának, ki ellenkedik és fölemelkedik mindaz ellen, a mi Istennek mondatik, vagy Istennek tiszteltetik, úgyannyira, hogy a templomában ül, és magát, mintha Isten volna, mutogatja. Avvagy nem emlékeztek már, hogy még akkor, midőn közöttetek valék, ezeket mondám nektek? A szerint azt is tudjátok, hogy most még mi tartóztatja ötét attól, hogy mint a kijelelt időben meg ne jelenhessék? Mert a gonoszság immár titkon terjed csak még előbb annak, a mi akadályul szolgál, meg kell szüntetnie. Akkor megjelenik ama törvénynélküli való, kit az Ur aző szájának leheletével megöl, és az ő eljövetelének dicsősége által eltörül. Kinek megjelenésekor a sátán munkálkodása által történni fognak mindenféle szemfényvesztő erők, jelek és csodáik. És a gonoszságra csábító csalások azok özött, a kik elvesznek; mivel az igazságnak szeretetét, mely által üdvözülhettek volna, be nem fogadák. Azért bocsátja Isten rájuk az ámításnak munkálkodását, hogy higyenek a hazugságnak, hogy kárhoztassanak mindazok, kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek a hamisságban.”
(1)
II. Senki sem kételkedik abban, hogy ő ezt az antikrisztusról mondta, és hogy az itélet napja (mert ezt nevezi ő az Ur napjának), nem fog előbb bekövetkezni, mint mielőtt eljönne az, kit szökevénynek nevez, és a ki természetesen az Ur Istentől pártolt el. Már ha méltán lehet minden gonoszról elmondani, mennyivel inkább erről? De bizonytalan, hogy melyik templomban fog űlni, vajjon ama templom romjain-e, mely Salamon által építtetett, vagy pedig az egyházban? Az apostol ugyanis valamely bálvány vagy gonosz lélek templomát csak nem hívná Isten templomának. Miért is némelyek itt az antikrisztus alatt nem magát a fejedelmet, hanem mintegy egész testületét, azaz a hozzátartozó emberek sokaságát a fejedelemmel együtt akarják érteni, és vélik, hogy a görög szerint latinúl is jobban mondatnék: nem
„In templo Dei” (az Isten templomában), hanem „In templum Dei sedeat“ (Isten templomának űl), mintha ő volna az Isten temploma, mely az egyház,(2) mikép mondjuk: „Sedet in amicum” (barátnak űl; barátnak teszi magát), vagyis: m i n t b a r á t, vagy mikép mást is szoktunk ezen szólásmóddal kifejezni. A mit pedig mond: „Es most mi tartóztatja, tudjátok,“ azaz, mért késik; e késedelmének mi az oka? „Hogy ez maga idejében kinyilvánúljon,” tudjátok; mert, hogy ők azt tudják, azt nyilványosan kimondani nem akarta. És azért mi, kik nem tudjuk azt, a mit ők tudtak, erővel szeretnénk behatolni abba, mit az apostol érzett, de nem bírunk, főkép miután az értelmet az is homályosítja, a mit hozzá tett. Ugyanis mi ez: „Mert a gonoszság titka már terjed. Csak még annak, a mi akadályúl szolgál, meg kell szüntetnie, és akkor fog megjelenni ama törvény nélkül való.” Bevallom, hogy azt, a mit ő mondott, semmikép nem értem. Azonban az emberek sejdítéseit, melyeket hallani vagy olvasni alkalmam volt, el nem hallgatom.
III. Némelyek azt gondolják, hogy ez a romai birodalomról volt mondva, és hogy Pál apostol ezt csak azért nem akarta nyiltan kiírni, nehogy őt rágalmazzák, midőn a romai birodalomnak, melyet örökké tartandónak véltek, roszat kiván, úgy hogy e szavak alatt: „A gonoszság titka immár terjed, ” Nerót kivánta értetni, kinek tettei már mintegy az antikrisztuséinak látszottak. Miért is némelyek hitték föltámadását, és benne a jövendő antikrisztust gyanították. Mások pedig azt gondolják, hogy az meg sem öletett, hanem csak úgy eltávolíttatott, hogy mintegy megölöttnek látszszék, és hogy mindaddig élve bujdosik azon életerőben, melyben akkor volt, midőn megöltnek gondoltatott, míg annak idejében föl nem födöztetik és birodalmába vissza nem állíttatik. De az így vélekedők eme gyanítgatása előttem felette csodálatos. Azonban Pál apostolnak e szavait; „Csak még annak, a mi akadályul szolgál, meg kell szüntetnie” nem értjük balúl, ha azokat magáról a romai birodalomról magyarázzuk, mintha az mondatott volna: „A ki most uralkodik, csak uralkodjék, míg meg nem szűnik” azaz: míg el nem vesztik. „És akkor fog megjelenni ama törvénynélküli való,” már hogy ez alatt az antikrisztus értetik, azon senki sem kételkedik. Mások ellenben úgy vélekednek, hogy ezen szavak: „Mi tartóztatja öt, tudjátok, és hogy a gonoszság titka már terjed, ” nem másról, mint a gonoszak- és hamisakról, kik az egyházban vannak, hangzanak, még t. i. oly nagy számmá nem növekednek, mely az antikrisztusnak sok népet szerez; és ez, miután titkon látszik történni, ama gonoszság titka. Vélik továbbá, hogy az apostol inti a híveket, miszerint a hitben, melyet vallanak, állhatatosan megmaradjanak, mondván: „Csak még annak, a mi akadályúl szolgál, annak meg kell szüntetnie,” azaz még a gonoszság titka, mely most titokban lappang, az egyházból nem távozik. Azt tartják, hogy ezen titokra vonatkozik az, a mit János evangélista levelében mond: „Fiacskáim! úgymond, már közel a végső idő, mert miképen hallottátok, hogy az antikrisztus eljön, íme a Krisztusnak már sok ellenségei támadtak, a honnét következtetjük, hogy a végső idő jelen van. Mi közölünk mentek ki, de nem valának hozzánk tartozók, mert ha hozánk tartozók leitek volna, bizonyosan velünk maradtak volna.”(3) Ekként vélekednek tehát: valamint e mindenségnek vége előtt azon órában, melyet sz. János utolsónak mond, sok eretnek, kiket antikrisztusnak hív, jött ki az egyház kebeléből: úgy ki fognak abból jönni akkor azok is, kik nem Krisztushoz, de a legutolsó antikrisztushoz tartoznak, a ki is akkor fog fölfödöztetni.
IV. Az apostol eme homályos szavait tehát némelyek így, mások ismét amúgy találgatják: kétségkívüli azonban az, hogy mondotta, miszerint az élőket és holtakat Krisztus nem jövend előbb megitélni, mint mielőtt nem jött az ő ellensége, az antikrisztus, a lelkileg holtakat elcsábítani; ámbár már az, hogy általa elcsábíttatnak az Isten titkos végzéséhez tartozik. Kinek megjelenésekor a sátán munkálkodásai által történni fognak mindenféle szemfényvesztő erők, jelek és csodák, és a gonoszságra csábító csalások azok között, a kik elvesznek. Akkor meg fog szabadúlni az ördög, és amaz antikrisztus által egész erélyével csodásan ugyan, de hazugsággal fog működni. Kételkedni szoktak azon, vajjon azért említtetnek-e a hazugságnak jelei s csodái, mert a halandó érzékeket szemfényvesztés által fogja elámítani, hogy olyakat látszszék végrehajtani, miket nem tesz; vagy azért, mert azok, habár igaz csodák lesznek is, mégis hazugságra elcsábítják az embereket, kik az ördög hatalmát nem ismervén, főleg akkor, midőn eddig nem bírt hatalmat fog nyerni, azt hiszik, hogy azok csak isteni hatalom által vitethetnek véghez. Mert midőn a tűz az égből lezuhant, és a jámbor Jób családját és egész vagyonát egy rohammal fölemészté, és a forgó szél a házat megrohanván fiait megölé, mindez habár nem szemfényvesztés, de mégis az ördög műve volt, kinek az Isten hatalmat adott vala. Miért mondatnak tehát ezek a hazugság jeleinek s csodáinak, akkor ki fog derűlni. Mindazáltal mondassák ez akármely tekintetből, mégis csak azok fognak ezen jelek és csodák által elcsábíttatni, kik az elcsábítást megérdemlik. „Azért, úgymond, mert az igazságnak szeretetét el nem fogadták, hogy üdvözüljenek. ” Nem is kételkedett az apostol ezeket hozzátenni s mondani: „Azért bocsátja Isten reájok az ámításnak munkálkodását, hogy higyenek a hazugságnak. ” Mert Isten küldi rájok, midőn ezeket az ördög által véghez vitetni engedi, és pedig igazságos ítélet által, ámbár ez azt igaztalan és rosz szándékból teszi: „Hogy megitéltessenek, úgymond, mindnyájan, kik nem hittek az igazságnak, de a hamisságban gyönyörködtek. ” Következőleg az elitéltek fognak elcsábbíttatni, és az elcsábítottak elitéltetni. De az elitéltek az Istennek titkosan méltó, és méltán titkos itéleténél fogva fognak elcsábíttatni, melylyel az eszes teremtmény bűnének kezdetétől fogva itélni soha meg nem szűnt; az elcsábítottak pedig el fognak itéltetni az utolsó s nyilványos itéleten a legigazságosabban itélő, de a legigaztalanabbúl elitéit Jézus Krisztus által.
[…]
Dániel jövendölése az antikrisztus üldözéséről, az utolsó itéletről és a szentek országáról.
Dániel ezen utolsó itéletről úgy jósol, hogy az antikrisztus eljöveteléről előbb szól, mintsem a szentek örök birodalmára vinné át szavait. Mert midőn látnokilag a négy országot jelképező négy vadat, melyek közől a negyedik, egy király által, ki az antikrisztust képviseli, legyőzetett, majd ezután az ember fiának, ki alatt Krisztus értetik, örök országát látta volna, „Eliszonyodék, úgymond, az én lelkem, én Dániel ezek miatt megrémülék és elmém látásai megháboritának engem. Annakokáért járúlék egyhez a tisztelkedők közől, és mindezeknek valódi jelentését kérdezém, ki nekem megfejté. ”(4) Azután mit hallott attól, kit ezekről kérdezett, mint olyantól, ki neki megmagyarázá, így beszéli el: „Ezen négy szörnyeteg négy ország, mely támad a földön, de a fölséges Istennek szentjei elfoglalják az országot, és bírják azon országot örökké és mindig vég nélkül. Ezután bizonyos tudomást kivánék szerezni a negyedik szörnyeteg felől, mely a többitől igen különböző és nagyon rettenetes vala, mely, vas fogai és körmei levén, evék, s azt, a mi megmarada, lábaival tapodá; továbbá azon szarvak felől, melyek fején valának és azon másikról, mely növekedék s mely előtt a három szarv leesék; végre azon szarvról kivánék tudomást szerezni, mely szemekkel és hangosan kérkedő szájjal bíra s a többinél nagyobb vala. Nézvén pedig látám, hogy a szarv tusakodék a szentek ellen, és rajtok erőt vőn, mígnem megjelenek az ősöreg és igazságot szolgáltata a fölséges szentjeinek s eljöve az idő, hogy az országot a szentek elfoglalnák. ”(5) Ezekről mondja Dániel, hogy tudakozódott légyen. Azután a mit hallott tovább folytatva így beszéli el: „És ő mondá, az az: a kitől kérdezősködött felelvén így szóla: A negyedik szörnyeteg a negyedik ország leszen a földön, mely minden országot meghalad, megemészti a földet, megtapodja és megrontja azt. Ezen országnak tíz szarva tíz leendő király; ezek után támad egy, ki diadalmaskodik az elsőkön és három királyt megaláz. Sok beszédet teszen a Felséges ellen, a Felséges szentjeit nyomorgatja s azt véli, hogy az időket és törvényeket megváltoztatja, mivel hatalmában lesznek egy ideig, két ideig és fél ideig. De leül az itélet, hogy hatalma elvétessék, ő pedig megromoljon és elveszszenörökre. Az ország pedig és az uralkodás, valamint az egész ég alatt levő országokra kiterjedő hatalom adassék a Fölséges szentjei népének, kinek országa örökös ország és minden király szolgál és engedelmeskedik neki. Itt végzé a beszédet. Engem, Dánielt, gondolataim igen megháboritának és orcám elhalaványodék; mindazonáltal a beszédet szivemben megtartám.”(6) Némelyek azon négy ország alatt az assyrok, perzsák, macedónok és romaiak országát értették. Hogy mily következetesen tették legyen ezt, kik kíváncsiak tudni, olvassák Jeromos áldozárnak Dánielről szóló elég szorgalom- és tudománynyal írt könyvét. De hogy az antikrisztusnak egyház ellen dühöngő országa, habár csak rövid ideig is, tűretni fog, — addig t. i. mig az Isten utolsó itélete folytán a szentek örökké való országot nyernek — : még az sem vonhatja kétségbe, ki ezeket csak aluszékonyan is olvasta. Mert, hogy az egy idő, két idő és fél idő kitétel, egy, két és fél évet, következőleg három és félévet jelel: már a később előfordúló napok számából is kitűnik, némelykor pedig a szentírásban havak számával is tétetik ki. Itt ugyanis az idők latin nyelven határozatlanúl vannak jelölve, az eredetiben azonban kettős szám használtatott, melylyel a latinok nem bírnak; birnak pedig a görögök; és állítólag a zsidók is. Igy tehát úgy használtatott, az „i d ő k” mintha „k é t i d ő” lett volna. Valóban megvallom, félek, nehogy a tíz királyban, kiket, úgy látszik mint tíz embert fog lelni az antikrisztus, valamiképen csalódjunk, és ő véletlenül lepjen meg, nem levén annyi király a romai földön. Mert hátha ezen t í z k i r á l y szám alatt az összes királyok értetnek, kik után ő elfog jönni, mint az ezres, százas és hetes alatt többnyire az összeg értetik, valamint egyéb számok alatt, melyeket most nem szükséges említeni.
II. Ugyanazon Dániel más helyen: „Oly idő közelít, úgymond, milyen azon idő óta, hogy nemzetek kezdének lenni, mind ezideig nem volt. Ezen időben megmenekedik a te néped, s mind az, a ki beirva találtatik az élet könyvébe. S azok közől, kik a föld porában alusznak, sokan fölébrednek; némelyek örök életre, mások gyalázatra. A megvilágosítottak pedig tündöklenek, mint az ég fénye, és sokan az igazak közől ragyognak mint a csillagok örökké.”(7)
Mi több! ezen hely igen hasonló egy, a holt testeknek feltámadásáról szóló evangeliumi mondathoz. Mert kik ott a s í r o k b a n l e v ő k n e k: itt ugyanazok a f ö l d g y o m r á b a n a l v ó k n a k, vagy mint mások magyarázzák: a f ö l d p o r á b a n l e v ő k n e k mondatnak. Valamint ott „e l ő j ö n n e k”: úgy itt „f ö l k e l n e k” mondatik. Valamint ott: „Kik jót tettek, az élet feltámadására, kik pedig roszat cselekedtek, az itélet föltámadására: ” úgy mondatik itt: „Azok az örök életre ezek a gyalázatra- és örök szégyenre. ” Nem veendő különbözőnek az sem, hogy ott „Mindnyájan, kik a sírokban vannak” tétetett, itt pedig nem mondja a próféta „m i n d n y á j a n”, hanem „sokan, kik a föld mélyében vannak”: mert néha „m i n d n y á j a n” helyett a szentirás a „s o k a t” teszi. Azért mondatott Ábrahámnak is: „Sok nép atyjává tevélek ”(8) míg más helyen: „Magvadban, úgymond, megáldatnak a föld minden népei.”(9) A testek ilyetén föltámadásáról pedig magának ugyanezen prófétának, Dánielnek nem sokára mondatik: „Te pedig menj és nyugodjál: mert még vannak napok ezek beteléséig, és nyugodjál míg fölkelsz rendeltetésedre a napok végén.”(10)
1) Thess. II. 1.1—11.
2) Lásd Jerom Dán. XI. fej. fölött és Sever Sulp. Történ. I,2.
3) Ján. I. 1. II. 18-19.
4) Dán. VII, 15-16.
5)
U. o. 17—22.
6) Dán. VII, 23 -28
7) Dán. XII, 1—3.
8) Mózs. I. K. XVII, 6.
9) U. o XXII, 18.
10) Dán. XII, 13.
