Carlo Maria Viganò érsek nyilatkozata olaszul (videó)
Carlo Maria Viganò érsek nyilatkozott a Fiducia supplicans című vatikáni dokumentumról, amely „engedélyezi” az azonos nemű és más „szabálytalan” párok megáldását. Nyilatkozatának címe: MEGFONTOLÁSOK a szabálytalan párok megáldásának megengedhetőségéről szóló „Fiducia supplicans” című vatikáni dokumentumról. Hat nyelven itt olvasható.
Az érsek figyelmeztet, hogy amikor az ördög megpróbál rávenni minket a bűnre, akkor a gonosz cselekedet feltételezett jó tulajdonságait hangsúlyozza, miközben háttérbe szorítja annak aspektusait, amelyek ellentétesek Isten parancsolataival. Hogy rávegyen egy anyát az abortuszra, a Sátán nem azt mondja, hogy örüljön a gyermek megölésének, hanem azt, hogy gondoljon a terhesség következményeire, arra, hogy elveszíti a munkáját, vagy arra, hogy túl fiatal és tapasztalatlan ahhoz, hogy felneveljen egy gyermeket. A papot olymódon igyekszik rávenni elöljárói eretnek tévelyedéseinek az elfogadására, hogy a tekintélynek való engedelmességet és az egyházi közösség megőrzését hangsúlyozza.
A csalással a Sátán igyekszik a lelkeket eltávolítani Istentől, eltörölni bennük a Kegyelmet, megfertőzni őket bűnnel, lelkiismeretüket eltompítani, hogy kevésbé szörnyűnek érezzék az Isten elleni vétséget, kevésbé borzalmasnak a rájuk váró büntetést, és elfogadhatóbbnak bűnük következményeit. Az Úr jó, Ő mindent megbocsát, súgja nekünk, nagyon vigyázva arra, hogy ne gondoljunk Krisztus szenvedésére. És ha a lélek hagyja magát egyre lejjebb és lejjebb rántani, „az ördög követelése teljes borzalmában megmutatkozik: Lázadj fel Isten ellen, utasítsd el Őt, káromold Őt, gyűlöld Őt, mert nyomasztó parancsolatokkal megfosztott a boldogsághoz való jogodtól. Közelebbről szemügyre véve ez a kísértés visszatérő eleme Ádám bűne óta: a rosszat a jó hamis álarca alatt, a jót pedig mint a lázadó akarat beteljesülésének bosszantó akadályát bemutatni.”
„A Fiducia supplicans delíriumos nyilatkozat, amelyet nemrégiben tett közzé az egykori Szent Hivatal Dikasztériumra átnevezett paródiája, végleg felrántja a bergogliói hierarchia képmutatásának és megtévesztésének takaróját, megmutatva, hogy kik is valójában ezek a hamis pásztorok: a Sátán szolgái és buzgó szövetségesei, kezdve a bitorlóval, aki – a pusztítás utálatossága – Péter trónján ül. Már a dokumentum bevezetője is, mint minden Bergoglio által kiadott dokumentum, gúnyosan és megtévesztően hangzik: mert bűnbánat nélkül bízni Isten megbocsátásában, az önmagunk érdem nélküli megmentésének feltételezése és Szentlélek elleni bűn.”
„Bergoglio és udvaroncainak a házasságtörők, ágyasok és szodomiták iránti hamis lelkipásztori gondoskodását elsősorban a vatikáni dokumentum állítólagos haszonélvezőinek kell elítélniük, akik a kénköves zsinati és szinódusi farizeizmus első áldozatai. Az ő halhatatlan lelküket áldozzák fel a woke bálványnak, mert a különítélet napján rá fognak jönni, hogy becsapták és elárulták őket azok, akik a földön Krisztus tekintélyét birtokolják. A bűnösség, amellyel az Úr ezeket a szerencsétleneket vádolni fogja, nem csak az általuk elkövetett bűnökre fog vonatkozni, hanem arra is és mindenekelőtt, hogy hinni akartak egy ördögi hazugságnak, a hamis pásztorok csalásának – Bergoglióval és Tuchóval kezdve –, amit a lelkiismeretük megmutatott nekik, hogy az. Egy hazugság, amelyet a hierarchia sok tagja el akar hinni, akik azt remélik, hogy előbb-utóbb a bűnben való cinkosaikkal együtt megkaphatják ugyanazt az áldást, megerősítve azt a szentségtörő és bűnös életmódot, amelyet már gyakorolnak – Bergoglio kirívó beleegyezésével.”
A megtévesztés stratégiájának az is része, hogy a nyilatkozat kijelenti, hogy a szabálytalan pár megáldása nem tűnhet házassági szertartásnak, és hogy a házasság csak egy férfi és egy nő között köthető. Mert „itt nem arról van szó, hogy házasságot két férfi vagy két nő kötheti-e, hanem arról, hogy súlyos bűnös állapotban élő emberek megérdemelhetik-e szabálytalan párként a diakónus vagy pap által adott áldást, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy az ne keltse a liturgikus szertartás látszatát.
”
Az érsek szerint a vatikáni szanhedrin figyelme csak a keresztények megnyugtatására irányul, hogy nincs szó a házasság új formáinak hivatalossá tételéről. Figyelmen kívül hagyják azoknak a halálos bűnös állapotát és súlyos botrányát, akiknek meg kellene kapniuk az áldást, és az örök kárhozat veszélyét, amely e szegény lelkek felett lebeg. A nyilatkozat arra buzdítja majd a nem katolikusokat is, hogy még rosszabb túlkapásokra tartsák magukat jogosultnak. A papok számára, akik nem hajlandók beleegyezni ezekbe az áldásokba, két út van előkészítve. Az egyik, hogy kirúgják őket a plébániáról vagy az egyházmegyéből; a másik, hogy beletörődnek abba, hogy „elcseréljék a másként gondolkodás jogát a többi paptestvér jóváhagyási jogának elismeréséért cserébe”.
Ehhez jön még az, hogy a katolikusok kísértésbe eshetnek, hogy felkarolják a szakadást, vagy elhagyják az Egyházat. És mit érezhetnek azok, akik szabálytalanságuk tudatában minden erejükkel és Isten kegyelmével próbáltak és próbálnak nem vétkezni és a parancsolatok szerint élni, vagy azok, akik atyai hangot várnak, amely a szentség útján való továbbhaladásra buzdítja őket, és nem vétkeik ideológiai elismerését?
„Tegyük fel magunknak a kérdést: mit akar Bergoglio elérni? Semmi jót, semmi igazat, semmi szentet. Nem akarja, hogy a lelkek megmeneküljenek; nem hirdeti az alkalmas, sürgető Evangéliumot, hogy visszahívja a lelkeket Krisztushoz; nem mutatja meg nekik a megostorozott és véres Megváltót, hogy életük megváltoztatására ösztönözze őket. Nem. Bergoglio a kárhozatukat akarja, a Sátánnak való pokoli hódolatként és Istennel szembeni szégyentelen kihívásként.
De van egy közvetlenebb és egyszerűbb célja is: a katolikusokat arra akarja rávenni, hogy forduljanak el az egyházától, és hagyják szabadon, hogy az Új Világrend ágyasává tegye. Női papok, melegek megáldása, szexuális és pénzügyi botrányok, bevándorlási biznisz, erőltetett oltási kampányok, gender ideológia, neomalthusiánus ökologizmus és zsarnoki hatalomgyakorlás azok az eszközök, amelyek a hívőket megbotránkoztatják, a hitetleneket undorral töltik el, és lejáratják az Egyházat és a Pápaságot. Bárhogy is alakuljon, Bergoglio már elérte a célját, ami azután az előfeltétele annak, hogy megszerezze az eretnekek és a paráznák jóváhagyását, akik őt pápának ismerik el, és kiszorítson minden kritikus hangot.”
Az érsek felhÍvja a figyelmet, hogy ez a dokumentum és más hasonló kijelentések nem a házasságtörők, ágyasok és szodomiták javát szolgálja, hogy elforduljanak a bűntől és Isten akarata szerint éljenek, hanem bátorítja őket, megáldja őket szabálytalanságukban, de ugyanakkor megfosztja őket a házasságtól, és ezzel elismeri, hogy szabálytalanok. „Bergoglio nem kéri tőlük, hogy változtassanak életükön, hanem engedélyezi azt a groteszk bohózatot, amelyben két férfi vagy két nő odaállhat Isten papja elé, hogy megáldja őket, rokonaikkal és barátaikkal együtt, majd ezt a bűnös egyesülést ünneplik egy lakomával, a torta felvágásával, a nászajándékokkal.”
Felmerül a kérdés, hogy mi fogja megakadályozni, hogy egy idő után ezt az áldást ne két, hanem több személy is megkaphassa, vagy kiskorúak a szexuális szabadság nevében, vagy azok, akik bestialitást gyakorolnak?
Az érsek szerint bár a szinódus nem foglalkozott a nők felszentelésével, már tervezik egy „nem felszentelt szolgálat” formáját nők számára, hogy szertartásokat vezessenek, olvassák az evangéliumot, prédikáljanak, kiosszák a Szentostyát, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a szolgálat nem kérdőjelezi meg a katolikus papságot.
„A zsinati és szinódusi egyház, a lázadók és perverzek e szektájának ismertetőjegye a hazugság és a képmutatás. Célja eredendően gonosz, mert elveszi a tiszteletet Istentől, kiteszi a lelkeket a kárhozat veszélyének, megakadályozza őket a jó cselekedeteikben, és a rossz cselekedetekre ösztönzi őket.”
„Felszólítom mindazokat, akiket bíborosi méltósággal ruháztak fel, püspök testvéreimet, a papokat, a klerikusokat és a híveket, hogy határozottan álljanak ellen ennek az őrült rohanásnak a szakadék felé, ahová egy renegát hitehagyottakból álló szekta szeretne minket kényszeríteni. Kérem a püspököket és Isten szolgáit – Urunk Jézus Krisztus legszentebb sebei által –, hogy ne csak hangosan emeljék fel szavukat az Egyház megváltoztathatatlan tanításának védelmében, és ítéljék el az eltévelyedéseket és eretnekségeket, bármilyen álcában is jelenjenek meg; hanem figyelmeztessék a híveket és akadályozzák meg ezeket a szentségtörő áldásokat egyházmegyéikben. Az Úr az Ő szent törvénye alapján fog megítélni minket, nem pedig azoknak a farizeusi csábításai alapján, akik az ellenséget szolgálják.”
(kiemelés – a szerk.)
