Tánc és eretnek prédikáció egy spanyolországi templomban ​Nagyboldogasszony ünnepén, pogány előadás a Los Angeles-i katedrálisban

2026.08.26.

Eretnek prédikáció és táncok egy torrelavegai templom felszentelésének 125. évfordulóján, Nagyboldogasszony ünnepén

A spanyolországi Torrelavega ​városában található Nuestra Señora de la Asunción templom felszentelésének 125. évfordulóján, ​Nagyboldogasszony ünnepén, a plébános eretnek prédikációt tartott, amelyben tagadta a feltámadást és Szűz Mária mennybevételét testben. Emellett engedélyezte, hogy élénk színű szoknyát viselő férfiak és nők „liturgikus” táncot adjanak elő az oltár előtt, és engedélyezett egy néptáncot is a szertartás során. 

Juan Carlos Rodríguez del Pozo plébános a prédikáció során a következőket mondta: ​„Ma azt ünnepeljük, hogy Mária testben és lélekben felment a mennybe. Nyilvánvaló, hogy ezt nem szabad szó szerint érteni. Egyetlen ember sem megy fel a mennybe testben és lélekben. A menny nem valami fizikai hely. A menny a lélek állapota, a teljesség és a boldogság állapota.” 

Nem sokkal korábban a pap mítológiával magyarázta a Mária-tisztelet eredetét: ​„Isten Máriát választja, egy alázatos, egyszerű nőt. A mitológia annyira felmagasztalta őt, és annyi nyakláncot, koronát, kiváltságot és címet ruházott rá, mert néha a mitológiához kell fordulnunk, hogy földi valóságokról beszéljünk […] ezek olyan hétköznapi valóságok, amelyeket nehezen tudunk szavakba önteni, ezért kénytelenek vagyunk a mitológiához folyamodni.”

Az evangélium felolvasása után, a homília előtt, a plébánia kontemplatív tánccsoportja, férfiak és nők, hatalmas, rikító színű szoknyákban, kört alkotva táncoltak az oltár lábánál. Az offertórium során pedig ​egy táncegyüttes néptáncot adott elő.

Pogány énekek, zene és tánc egy „Azték Mise” című előadáson a Los Angeles-i székesegyházban
pogány tánc a Los Angeles-i székesegyházban

Az Egyesült Államok legnagyobb érseksége, a Los Angeles-i érsekség engedélyezte a „Misa Azteca” („Azték mise”) című előadás bemutatását az Our Lady of the Angels székesegyházában 2026 júniusában. Az istenkáromló eseményen a katolikus szentmise énekeit pogány azték szöveggel és ritmusokkal ötvözték, miközben színpadként használták a szentélyt.

A székesegyház lapján elolvashatók a nahuatl nyelven, az aztékok nyelvén énekelt Kyrie, Gloria, Gradual, Credo, Sanctus, Agnus Dei, Salve Regina és Ite Missa Est angol fordításai. Ugyanott megnézhető az egész előadás is.

A Kyrie szövegét megváltoztatták, bekerült Ipaltinemi, melynek jelentése „Az Életadó”.

A Sanctus-ba betettek egy szöveget, amely magyarul körülbelül ezt jelenti: „​Igyunk a Paradicsomban, otthonunkban, a virágokkal borított föld formájában megnyilvánuló Mennyországban található, ízletes virágvíz-forrásból. Az élet harmatát hordozó virágok szívünket megörvendeztető illatukat árasztják otthonunkban, a bőség földjén, ahol az uralkodást és a szuverenitást magasztalják. A napraforgók virágoznak a bőség földjén.”

A Salve Regina-ból Salve Regina ​Tonantzín lett; Tonantzín egy „istennő” volt az aztékoknál. A végére, az „Imádkozz érettünk...” elé bekerült a következő szöveg: „​Az otthonodban, az égben rózsaszín hattyúk bíbor ködje lebeg, ó, Santa María! A türkizkék hattyúk, az összes madár gágog. És így imádkoznak hozzád, Santa María. Ave María! Ó hölgy, nemes hölgy, itt és most szeretettel dicsérünk téged. Énekszó hallatszik itt, a Fuvolák Házában – és mi énekelünk! Milyen virág ez, mely illatát árasztja? Úgy tűnik, vöröslő fényben ragyog, akár egy rózsaszín hattyú!”

Az Ite Missa Est-ben, János evangéliuma után, melynek középső részét kihagyták, a következő szerepel: „​​Miért komponálnék hiába, ​én, aki bánattal énekelek a gyermekek emlékére írt verseimmel? Drága karkötők, drága türkizkövek, drága madarak. Azok számára, akik híresek voltak, ​akik híresek voltak a földön, és akiknek dicsősége és hírneve még mindig visszhangzik? ​​Hová fogunk valójában menni? Csak azért jöttünk, hogy megszülessünk. Igazi otthonunk ott van, ahol nincs test, ahol mindig van élet, és az soha nem ér véget. Alleluja,​ közeliek és távoliak Istene, Alleluja”

A Katolikus Egyház mindig is elítélte a vallási szinkretizmust, vagyis különböző vallási hiedelemrendszerek és gyakorlatok ötvözését.

Az aztékokról ismert, hogy embereket áldoztak, aminek Szűz Mária Mexikóváros közelében történt jelenései és a Guadalupei Szűzanya képe vetett ​véget. Néhány éven belül közel 9 millió indián tért meg, és vette fel a keresztséget. Most pedig azték pogányságot vitték be az Angyalok Királynője tiszteletére szentelt bazilika szentélyébe.

Megjegyzés: Az Egyházi Törvénykönyv nem tér ki arra, mi a helyzet, ha az ordinárius gonosz hatás alatt van, esetleg megszállott, vagy éppen ő engedélyezte az adott eseményt, ezért nem fogja azt gyalázásnak minősíteni. Nyilvánvaló, hogy nem csak az ő megítélésén múlik, hogy a cselekmény meggyalázta-e a szent helyet vagy sem.