2024.08.27.
A 2024. augusztus 20-i budapesti tűzijáték látványossága és az égen drónokból megformázott kereszt és Szent Korona szívmelengető képe ellenére sajnos üröm vegyült az örömbe, azaz pogányság a keresztény magyar államalapítás és az államalapító Szent István király ünnepén az esti produkcióba.
Már a bekonferáláskor elhangzott, hogy itt „varázslásról” lesz szó: a tűzijáték elénk varázsolja a magyarság történelmi eseményeit és mítológiáját, a drónok az égre varázsolják a magyar történelem legmeghatározóbb jelképeit. És a mesemondó öreg pásztor mondákat mond el. A show végén pedig azt hallhattuk, hogy „az öreg pásztor, a mindentudó bölcs ember a tűz lángjaiba
tekintve mesélt”.
A véreskezű, keresztényeket gyilkoló Attila hun király tetteinek „megidézése” és dicsőítése kb. 8 percig tartott a bő félórás tűzijátékból. Apostoli szent királyunknak és a keresztény államalapításnak, tehát a kereszténységnek szentelt idő a himnusz eléneklésével együtt az utolsó kb. 9 percet tette ki.
Csaba királyfi is helyet kapott a produkcióban. A mesélő szerint miután vereséget szenvedett testvérétől, Aladártól, Csaba királyfi „felélesztette elhullott harcosait, és új sereget gyűjtött halovány árnyakból". „Maradék vitézeivel és a holtak seregével visszatért keletre." Maroknyian azonban hátramaradtak, és letelepedtek Erdélyben. Ők lennének a székelyek, akik úgy tartják, hogy ha pusztító ellenség támad rájuk, Csaba megsegíti őket, eljön a holtak seregével a hadak útján, az égbolt csillagösvényén.
Attila hun királlyal kapcsolatban az a fontosabb, ami nem hangzott el a produkció során, és Csaba királyfival is másképp áll a helyzet, mint amire a show következtetni enged, néhány gondolat ezekről alább olvasható.
Kálti Márk
Képes Krónikája szerint Attila, a „földkerekség ijedelme”, „Isten ostora”, Engadiban nevelkedett, amely a Holt-tenger nyugati partján fekszik. Hatalomra kerülése után megtámadta a Római Birodalmat, ahol a 4. század végére a kereszténység államvallásává vált és tiltott lett a pogány vallásgyakorlás.
Attila seregével számtalan települést fosztott ki, pusztított el, és civilek ezreit mészárolta le. A Krónika azt írja róla, hogy „seregével tízezer kaszás szekeret járatott, mindenféle gépezeteket és szerszámokat; ezekkel rombolta a városokat, táborokat”, és „sok varázsló volt vele, babonás hite miatt
felette bízott bennük”. Elfoglalta többek között a mai Belgrádot, Szófiát, Aquileiát, Reims városát, Trevisot, Padovát, Veronát, Milánót. Kölnnél a hunok kegyetlenül
legyilkolták Szent Orsolyát, a brit király leányát, tizenegyezer szűz társával együtt.
Attila isteni beavatkozás következtében állt el Róma elfoglalásától 452-ben. A Képes Krónika így ír erről:
„Ezután,
mikor Ravenna alá vonult, az ariánusok érseke, aki ebben a városban az apostoli szék ellenére
tizenkét bíborost nevezett ki a maga felekezetéből, és sok kincse volt, a polgárok tudta nélkül,
titokban bebocsátotta a városba a hunokat, és leölette velük a keresztség fiait, akik a városban
hatalmasabbak voltak; megígérte Attila királynak, ha csatlakozik az ő felekezetéhez és üldözi
a keresztényeket, népének fárasztása és költség nélkül egész Itáliát, Róma városát és Afrikát
is hatalma alá vetheti. Attila szívesen ráállott erre, de inkább a hatalom vonzotta, nem a
felekezet.
Megértették a rómaiak, micsoda veszedelem származhat ebből a keresztényekre,
Leóhoz fordultak, az apostolihoz, hogy irányítsa Attilához lépteit, kérvén őt a rómaiak
nevében, hogy fogadja el adójukat és szolgálatukat, amíg csak él, mármint Attila. Aközben
Attila király elküldötte seregét Apuliába, a sereg élére a Szoárd törzsökéből való Szoárdot
rendelte kapitányul, aki végigzsákmányolta Apuliát, Terra di Lavorót, Calabriát, Reggio
városáig és Cataniáig - melyet, amint mondják, a bölcs Cato alapított -, azután nagy prédával
tért vissza.
Amikor Leó pápa papok sokaságával és keresztekkel Ravennához, Attila elébe
érkezett, lóháton ülve, a mezőn beszélgettek; Attila király meghallgatta a rómaiak ígéreteit és
szavait; magára nézve terhesnek találta ugyan, mégis teljesítette kívánságukat az apostoli
szék iránt való tiszteletből, és mert megijedt egy látomástól. Mikor ugyanis a király feltekintett, feje fölött a levegőben egy lebegő embert pillantott meg, ez kezében kardot tartott, és
fogát csikorgatva azzal fenyegette, hogy elcsapja a fejét. Így hát a király teljesítette a rómaiak
követelését, és elbocsátotta az apostol utódját, majd bevonult Ravennába, követve a pápa
tanácsát, elfogatta az ariánusok érsekét követőivel együtt. Tőle meg cinkosaitól kicsikart hatvanezer aranymárkát, azután megölette; majd egész seregével együtt megfordította lovát,
és visszatért Pannóniába.”
I. Leó pápa egy középkori életrajzírója szerint Péter és Pál apostolok jelentek meg Attilának, és azzal fenyegették, hogy megölik, ha nem követi a pápa parancsát, hogy forduljon vissza. I. Leó pápa és Attila találkozását ábrázolja az olasz Raffaello egyik freskója, amely az Apostoli Palotában található a Vatikánban.
Raffaello: Nagy Leó és Attila találkozása, 1514
Attila halála után a hunok egy része Csabát, Attila királynak
Honorius görög császár lányától való fiát akarta királlyá tenni, másik része Aladárt, akit Krimhilda német hercegnőtől
nemzett. Ez harchoz vezetett, és Krimhilda csatájában a hunok egymást gyilkolták le. Alig tizenötezren maradtak meg Csaba részéről. A Képes Krónika fontos részleteket közöl Csaba további sorsáról:
„Tehát a legyőzött Csaba és
öccsei, Attila királynak vele szemben álló fiai, szám szerint hatvanan, a hagyomány szerint
tizenötezer hunnal Csaba nagyatyjához, Honoriushoz menekültek. Ámbátor Honorius görög
császár Görögországban akarta megtelepíteni, ő nem maradt, hanem visszatért Szittyaországba, ősei székébe, hogy ott maradjon. Csaba tizenhárom évig volt Honoriusnál Görögországban, a veszedelmes és nehéz utak miatt még egy esztendeig tartott szittyaföldre való
visszatérése.”
Csaba tehát öccseivel és megmaradt seregével először 13 évig, azaz meglehetősen hosszú ideig nagyapjánál, Honorius görög
császárnál időzött Görögországban. Honorius apja, I. Theodosius római császár volt az, aki 380-ban kiadott vallási rendeletével államvallássá tette a kereszténységet a Római Birodalomban, és betiltotta a pogány kultuszokat. A keresztény környezet hatására elképzelhető, hogy Csaba megtért és megkeresztelkedett, más hunokkal egyetemben.
Krimhilda csatájából háromezer hun futással menekült meg. Ők bementek Erdélybe, és a Krónika szerint székelyeknek kezdték magukat nevezni. Egy monda szerint, amikor a szomszédos népek később rátámadtak a székelyekre, és már úgy tűnt, hogy a székelység elvész, csoda történt: a székelyek Csaba királyfihoz fohászkodtak segítségért, és ő megjelent az égen egy lovas csapattal. Elsöpörték az ellenséget, majd visszamentek az égbe.
A mondában nincs szó arról, hogy Csaba felélesztette volna elhullott harcosait, és új sereget gyűjtött volna halovány árnyakból, majd maradék vitézeivel és a holtak seregével tért volna vissza keletre. Nincs szó szellemekről, démonokról, hanem Csabához való fohászkodásról, az ő megjelenéséről az égen egy csapattal, és harcáról. Ebben lehet igazság: például Csaba üdvözülhetett, és Isten akaratából megjelenhetett az égen másokkal együtt, ahhoz hasonlóan, mint ami Attila és Nagy Szent Leó találkozásakor történt, vagy pedig érkezhetett angyali sereggel.
