Hans Burgkmair, fametszet, 16. század
A Jelenések könyve 6. fejezetében az első négy pecsét feltörésekor megjelenő négy ló és lovas jelentéséről különböző elképzelések láttak napvilágot. Arról is is megoszlanak a vélemények, hogy a lovasok mikor jelennek meg a történelem folyamán.
A négy – a fehér, a vörös, a fekete és a fakó – apokaliptikus ló valódi jelentését Isten kinyilatkoztatta az egyik legnagyobb középkori német misztikusnak, Bingeni Szent Hildegárdnak. Hildegárd (1098–1179) Liber divinorum operum (Az isteni művek könyve) című műve ötödik látomásából kiderül, hogy mit is jelképez valójában a négy ló. A látomás ezen részének magyar fordítása az 1998-ban megjelent, Das Buch vom Wirken Gottes című első teljes német kiadása alapján készült.
„Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson.” (Jel 6,2) Ezt így kell érteni: az első korszak, amely Ádámmal kezdődött, olyan volt, mint egy fehér ló. Az ember ugyanis tudatlanságból szegte meg a törvényt. Isten minderre ráhelyezte büntetésének haragját, amely egyben a megváltást is magában hordozta. Isten erőt is adott neki, hogy győzedelmeskedjen és legyőzze ellenségeit, hogy a csaták csatájában megküzdjön az ősi sárkánnyal.
És ezt a megváltást az Ádámnak adott törvénytől való elszakadásba helyezte, ahogyan az özönvíz elvonulásakor az ívet az ég felhőibe helyezte (vö. 1Móz 9,13). Ez a korszak azonban Ádám kiűzésétől az özönvízig tartott, amikor Isten haragjának ívében a bárkában megmentetteken kívül minden embert hagyott megfulladni a mennydörgésként dübörgő, egybeáramló víztömegekben. És ahogyan Isten megmutatta az ívet az üdvösségért haragja első idején, úgy az özönvíz után az ívet az ég felhőinek adta, annak jeléül, hogy a jövőben nem fogja többé elárasztani az egész világot a vizek mennydörgő morajlásával.
És ismét következik: „Erre előjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek. Hosszú kardot adtak neki.” (Jel 6,4) Ezt így kell érteni: ez a ló az a korszak, amikor az özönvíz után Isten,haragja által, igazságos ítéletben, elvette a békét azoktól, akik ellenszegültek Neki, mert a békét nem Nála keresték, és azt nem adták meg az embereknek. És ezért Isten ítélete azt is megengedte, hogy kegyetlenül megöljék egymást és súlyos harcokban pusztuljanak el, mert hitetlenségükben eltávolodtak az Úrtól; így öli meg magát a lélek is, ha nem igyekszik Istenhez ragaszkodni.
Aztán ismét írva van: „Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében.” (Jel 6,5) Utána következik: „Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!” (Jel 6,6) Ezt így kell érteni: ez a ló, amely a hitetlenség miatt fekete, az a korszak, amikor Isten Fiának az Egyházban való szenvedése után felléptek az üldözők, amikor a hitetlenek megvetették a hitet, és felvették a hitetlenség feketeségét. De Isten haragja helyes mértékkel megmérte a mártírok kínjait, a kínzóknak a méltó büntetést, a mártíroknak pedig az örök dicsőséget. Mert a vértanúk győzelme volt a termékeny gyökere mindazoknak az erényeknek, amelyek bennük termették első gyümölcsüket (vö. ApCsel 2,13; Jel 6,13), és amelyekkel ők megszüntették az asztalközösséget a test önakaratával és törvényeskedésével. Bennük a test akaratának eltávolítása az örök élet szeretete által lett az a hit, amelyet minden hívő magában hordoz. És ez történt az áldott éhségben is, amelyben a hívők éheznek és szomjaznak az igazság után. A mérleg is azt jelzi, hogy az ember szellemi önmegtartóztatásban a föld gyümölcseivel táplálkozik, és szűzi természetben a mennyei otthont szereti.
Ezért volt ez a mártírok korszaka, keveredve az észak feketeségével, mert a mártírokat úgy ölték meg az igazságtalanok, mint a bárányokat a farkasok. Ezért e korszak ítéletéhez is kapcsolódik a mérleg, amely kettős mércével mérte e kettőt, az önmegtartóztatást és a mennyei haza szeretetét, amely, mint említettük, a mártírok sajátja. A mártírok ugyanis önmegtartóztatással gyengítik testüket, és úgy tekintenek a mennyei vágyakozás felé, ahogy a sas irányítja a szemét a nap felé. Ezt jelenti a mérő búza, amely az egy dénárt az élethez hasonlítja. Azokat azonban, akik a törvény előírásai szerint önuralmukban tartózkodnak a bűntől, lemondanak a férjjel vagy feleséggel való érintkezésről, lemondanak vagyonukról és szegényekké válnak, ami mind nagyon nehéz és fáradságos (RB 58,8), e három nehézség kettős mértéke köti össze szeretetben az egy dénár iránt, amely a mennyei otthon. És ezt teszi a bölcsesség, amely mindent egyformán mérlegel az irgalmasságban, mert Isten mindenek felett irgalmas. Ily módon a bornak és az olajnak nem esik bántódása, amikor az ember bűnbánat és irgalmasság által megváltatik bűneiből.
És ismét következik: „Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyed része fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák az életet.” (Jel 6,8) Ezt így kell érteni: ez a ló azt az időszakot jelzi, amikor minden, ami törvényes és Isten teljes igazsága, semmiségnek számít, mint halotti sápadtságban, mert az emberek azt mondják: Nem tudjuk, mit teszünk, és akik megparancsolták, hogy tegyük, maguk sem tudták, mit mondanak. És így, Isten ítéletől való félelem és reszketés nélkül megvetik mindezt, és ördögi tanácsra teszik.
De mindezeket a tetteket megítéli majd Isten haragja az Ő büntetésével, és teljesen eltapossa őket, mert a halált hozza azokra, akik nem mutatnak bűnbánatot, és a pokolra ítéli őket. Abban az időben fegyveres harcok is ki fognak törni közöttük a föld minden részén, a föld gyümölcsei elpusztulnak, és az emberek hirtelen halál vagy vadállatok harapásai miatt fognak meghalni.
