Vallásközi találkozó fiatalokkal a szingapúri Katolikus Ifjúsági Kollégiumban 2024. szeptember 13-án
2024.09.24.
Bergoglio („Ferenc”) már az Egyház alapjait döngeti eretnek kijelentésével, hogy minden vallás Istenhez vezet. Ami azt jelentené, hogy az üdvözüléshez nincs szükség sem a keresztény hitre, sem keresztségre, sem az Egyházra, sem Jézus Krisztusra, sem az Ő megváltó halálára.
2024. szeptember 13-án Bergoglio fiatalokkal találkozott a szingapúri Katolikus Ifjúsági Kollégium dísztermében. Ezt mondta nekik, és egyúttal az egész világnak: „Minden vallás egy út, amely Istenhez vezet. Ezek olyanok – összehasonlításképpen –, mint különböző nyelvek, hogy eljussunk oda. De Isten mindenki számára Isten. És mivel Isten mindenki számára Isten, mindannyian Isten gyermekei vagyunk. »De az én Istenem fontosabb, mint a tiéd!« Igaz ez? Csak egy Isten van, és mindegyikünk egy nyelv, út, hogy úgy mondjam, hogy eljussunk Istenhez. Van szikh, van muzulmán, van hindu, van keresztény, de ezek különböző utak. Megértettétek?”
A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy minden ember Isten teremtménye, és hogy Isten szereti az egész világot, de csak azok Isten gyermekei, akik hisznek Jézus Krisztusban, akik Istentől születnek (Gal 3,26; Jn 1,12-13; 1Ján 3,1). Jézus Krisztus által leszünk Isten „fogadott gyermekei” (Ef 1,5). „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,14-16) A hitetlenek „a harag gyermekei” (Ef 2,3) „Jézus ezt válaszolta: »Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem.«” (Jn 8,42)
„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6)
Péter apostol Jézus Krisztusról: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,12)
2019. február 4-én Bergoglio és Ahmad et-Tajjeb szunnita főimám Abu-Dzabiban aláírt egy közös nyilatkozatot, amely szerint a vallások pluralizmusát és sokféleségét „Isten akarta bölcsességében, amely által az embereket teremtette”.
2019. március 1-jén a kazahsztáni és közép-ázsiai püspökök ad limina látogatása során Bergoglio beismerte, hogy Isten csak megengedi, de nem pozitívan akarja a vallások sokféleségét. Athanasius Schneider, a kazahsztáni Asztana segédpüspöke beszámolt erről a LifeSite-nak. Megengedi a vallások sokféleségét, mint ahogy megengedte Ádám bűnét és annak következményeit. Isten bizonyos értelemben a bűneinket is megengedi, vagy eltűri, de nem akarja pozitívan azokat. Ez Isten megengedő akaratának jelentése.
Carlo Maria Viganò érsek 2024. szeptember 13-án az X-en:
„»Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.« Jn 14,6
Bergoglio a szingapúri fiataloknak címzett istentelen kijelentéseivel, miszerint »minden vallás egy út, amely Istenhez vezet«, sérti Isten Felségét, elárulja az isteni Kinyilatkoztatást, lábbal tiporja Hitünk fő Misztériumait és semmissé teszi Isten Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak megváltó Áldozatát.
Hazug szavai azért különösen alattomosak, mert az új nemzedékekhez szólnak, akiket Bergoglio megtéveszt, azt a hitet keltve bennük, hogy lehetséges üdvözülni anélkül, hogy elismernék, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, az Egyetlen Megváltó, és hogy az Ő Egyháza az üdvösség egyetlen bárkája. Én vagyok a kapu (Jn 10,9) – mondta magáról Urunk. Ezt az igazságot megtagadni annyit jelent, mint elszakadni a hittől és lábbal tiporni a keresztet. A legmagasabb Fokról tenni ezt példátlan súlyú botrány, amelyet csak a püspökök többségének ijedt vagy cinkos hallgatása múl felül.
A »passio Ecclesiæ« egy bitorolt hatalom, egy ugyancsak hitehagyott új Szanhedrin elárulásával valósul meg,”
(kiemelés – a szerk.)
Carlo Maria Viganò érsek
2024. szeptember 17-én az X-en:
„Ami felháborít és elborzaszt bennünket, az nem annyira Bergoglio monomániás provokációinak sorozata, aki most bebizonyította lázadó és hitehagyó természetét, mint inkább az püspökök gyávasága.
Nem értem, hogyan tűrheti az Apostolok egy Utóda annak a nyílt hitehagyását, aki magát az Egyház fejeként állítja be, mintha egy tébolyult ember őrjöngése lenne, akire nem kell túl nagy figyelmet fordítani. Borzalommal gondolok arra, hogy Urunk mit fog nekik tulajdonítani, amikor majd megjelennek előtte, és számot kell adniuk az Egyház módszeres lerombolása előtti hallgatásukról.
Ezek azok a szörnyű bűnök, amelyekért a Hierarchiának bűnbánatot kell tartania és bocsánatot kell kérnie.”
Héctor Aguer, La Plata emeritus érseke a ¡Vayan por todo el mundo! („Menjetek el az egész világra”, angol fordítás) című cikkben Bergoglio tizenkét napos ázsiai és óceániai körútját, orvosokkal, ápolónőkkel és más alkalmazottakkal a kíséretében, szembeállítja azzal, amivel Jézus megbízta az apostolokat: menjenek el az egész világra, hirdessék az evangéliumot, és kereszteljenek (Mk 16,15).
Ferenc ehelyett Indonéziában sürgette az iszlámmal való párbeszédet, méltatta „a kulturális, etnikai, nyelvi és vallási sajátosságok kölcsönös tiszteletét”, és arra kérte a helyi papságot, hogy „ne állítsák saját hitüket másokéval szembe”. Részt vett egy ökumenikus találkozón egy mecsetben, mert „ha minden egyforma lenne, unalmas lenne”.
Szingapúrban Ferenc, aki az érsek szerint „az ökumenizmus prédikátora és ökológiai aktivista”, „nem merte Jézus Krisztust egyetemes Megváltóként bemutatni, akihez hit által kell ragaszkodni”.
„A pápai körút a Tizenkettek apostoli útjának heterodox karikatúrája; az Egyház arculata így megváltozik, és még a politikai világ csodálatát sem nyeri el.”
(kiemelés – a szerk.)
