Dániel próféta Júda egyik előkelő családjából származó tehetséges ifjú volt, akit Nabukodonozor király Babilonba vitetett a királyi palotában való szolgálatra.
Dániel könyve apokaliptikus részeinek látomásaiból kirajzolódik a világtörténelem vázlata: négy, egyre kegyetlenebbé váló világbirodalom alakul ki. Az utolsóban fellép az Antikrisztus, uralmának Isten vet véget. Ezután eljön Jézus örökkévaló országa. A könyvben utalást találunk az Antikrisztusra, de nem ezzel a névvel. Sem Dániel, sem más kereszténység előtti szerző nem
használta az Antikrisztus szót.
A
7. fejezet
ben
a négy birodalmat négy, egymást követő hatalmas vadállat szimbolizálja. Ebben a fejezetben az
Antikrisztusra
utaló kifejezés a „szarv”, aki „fennhéjázón” beszél, „három királyt megaláz”. „Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy időre, két időre és egy fél időre.” Az idő, két idő és fél idő összesen 3,5 évet jelent. Az Antikrisztust Isten végül elpusztítja: „Akkor ítéletet tartanak, s megszűnik uralma, széttiporják, úgyhogy végleg megsemmisül. Azután a Fölséges szentjeinek népe nyeri el a királyságot, a hatalmat és a legnagyobb országot az egész ég alatt. Az ő országa örökkévaló ország lesz, neki szolgál, és neki engedelmeskedik minden uralkodó.” (Dán 7,26-27)
A
8. fejezet
látomásában szintén szimbolikus állatok szerepelnek. Itt is megjelenik a szarv, amely először kicsi, majd megnő. „Sőt felnőtt az ég seregéig, a seregből és a csillagok közül néhányat a földre vetett, és összetiporta őket. Felnőtt egészen a (mennyei) sereg Fejedelméig, megszüntette a mindennapi áldozatot, és elpusztította szentélye helyét és seregét. A mindennapi áldozatot gonosztettel váltotta fel, az igazságot földre tiporta, és minden tette sikerrel járt.” (Dán 8,10-12)
A látomás magyarázatából megtudjuk, hogy a szarv egy király: „Uralmuk végén, amikor teljessé válik a gonoszság, egy ravasz és cselszövő király támad. Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejéből. Hallatlan módon pusztít, és sikerrel jár a vállalkozása. Irtja a hatalmasokat és a szentek népét. Ravaszsága miatt sikerre viszi keze a cselszövést. Erre szíve felfuvalkodik, és minden lelkiismeret-furdalás nélkül sokakat megöl, sőt még a fejedelmek Fejedelmének is nekitámad. Akkor utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi kéz.” (Dán 8,23-25)
A 8. fejezetben egy újabb időtartam hosszát is megtudjuk. Arra a kérdésre, hogy „Mennyi ideig tart, amit láttunk: a mindennapi áldozat, a pusztító bűn, a szentély és a sereg lábbal tiprása?”, a válasz: „Kétezer-háromszáz estig, reggelig, aztán tiszta lesz a szentély.” (Dán 8,13-14)
A 9. fejezetben található a 70 hétről szóló prófécia. Dániel környörgésére válaszul Isten elküldte Gábriel arkangyalt egy üzenettel: „Máris eljöttem, hogy felvilágosítást adjak. Amikor imádkozni kezdtél, egy szózat hallatszott. Eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert kedvelt férfiú vagy. Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást! Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést, és fölkenik a Szentek Szentjét. Tudd meg és értsd meg: Attól, hogy elhangzik a parancs: Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a fölkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette. Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, (bírói ítélet) nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart. Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.” (Dán 9,22-27)
A fenti idézetben a hét 7 évet jelent, 70 hét tehát 490 évet ölet fel. A Fölkent pedig Jézus Krisztus, akit 7+62=69 hét elteltével megölnek. Az utolsó hét, azaz 7 év, amelyben sokakkal szövetséget köt, még hátra van. E hét év során fog fellépni az Antikrisztus.
A 10-12. fejezetben olvasható látomás a „végső napokról” szól (Dán 10,14). „El vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig” (Dán 12,9), tehát most még nem érthetőek, sok eddigi értelmezés valószínűleg téves. A 11. fejezetben például a király olyanokat cselekszik, mint amilyeneket előzőleg az Antikrisztussal kapcsolatban olvashattunk, tehát róla lehet szó, nem pedig Antiochusz Epifanészről, mint azt sokan gondolják: hadai „meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot” (Dán 11,31), „a legfölségesebb Isten ellen pedig fennhéjázó módon beszél” (Dán 11,36).
A király a „szent szövetség” (Dán 11,30) ellen fordul. Ez a szövetség nyilvánvalóan lelki, azaz az új szövetség, a király pedig az Antikrisztus, nem Antiochusz: „Azokat, akik nem becsülik a szövetséget, hízelgéssel hitszegésre bírja. De a nép, amely ismeri Istenét, állhatatos marad. A nép közül az értelmesek sokakat belátásra bírnak, de aztán – legalábbis egy időre – eltántorítják őket, karddal és tűzzel, fogság és kifosztás útján. A megpróbáltatás idején a népnek egy kis része segítségükre van, de sokan csak álnok szándékkal csatlakoznak hozzájuk. Az értelmesek közül is többen eltántorodnak. Őket is próbára kell tenni, meg kell válogatni és tisztítani a végső időkre. Mert még hátra van bizonyos idő.” (Dán 11,32-35)
A „szent hegy” is nyilvánvalóan lelki és nem fizikai értelemben értendő: „Sátorpalotáját a dicsőséges szent hegyen üti fel, a tengerek között. S ekkor utoléri a vég, menthetetlenül.” (Dán 11,45)
Ezután rögtön a végidőkben bekövetkező eseményekről van szó: „Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe. Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra. Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dán 12,1-3)
A látomásban megismétlődik a 7. fejezetben említett „Egy idő, két idő és egy fél idő”, azaz 3,5 év (1260 nap, 360 napos évekkel számolva)
, és szerepel még két időtartam, 1290 nap és 1335 nap: „Erre a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, jobbját és balját az égre emelte. S hallottam, amint megesküdött az Örökkévalóra: »Egy idő, két idő és egy fél idő múlva ez mind beteljesedik, akkor, amikor az az erő, amely a szent népet szétszórta, nem lesz többé.« Hallottam ugyan a szót, de nem értettem, azért újra megkérdeztem: »Uram, hogy állunk ezekkel a végső dolgokkal?« Így válaszolt: »Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig. Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni. Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.«” (Dán 12,7-12)
Dániel könyvének apokaliptikus látomásai tehát fontos információkat tartalmaznak nemcsak az Antikrisztussal, annak cselekedeteivel és bukásával, a hívekre váró megpróbáltatásokkal, a végidőkben bekövetkező eseményekkel kapcsolatban, hanem fontos időtartamok hosszát is ismertetik.
Russian Icon Painter, Public domain, via Wikimedia Commons
