Carlo Maria Viganò érsek. A „bíborossá” kreált Víctor Manuel Fernández 2023. szeptember 30-án a Szent Péter téren Ferenccel.
2024.01.14.
Carlo Maria Viganò érsek kiadott egy nyilatkozatot (angol fordítása itt olvasható) Víctor Manuel „Tucho” Fernández* La pasión mística („A misztikus szenvedély”) című, az orgazmussal foglalkozó, botrányos és istenkáromló könyvéről.
A könyvről Ferenc is tudott, még mielőtt kinevezte volna Fernándezt a Hittani Dikasztérium vezetőjévé. Ezt maga Fernández mondta el egy spanyol nyelvű interjúban (angolul itt): „A pápának, amikor másodszor is felajánlotta nekem ezt az posztot, elmondtam, hogy ez megtörténhet [támadások a könyv miatt], de ő már tisztában volt ezzel, és ismerte a könyvet is.”
Viganò érsek azt írja a nyilatkozatban, hogy ha a II. Vatikáni Zsinat előtt a Szent Hivatal egy tisztviselőjét megbízták volna, hogy vizsgálja meg a La pasión mística szövegét, akkor azt ő tíz-tizenöt másodperc múlva a kályhába dobta volna. A zsinat előtt viszont egy „eretnek pornóíró” még a papságra sem törekedett volna, nemhogy arra, hogy bíboros legyen. Most viszont ezt a személyt „egy másik argentin eretnek, Jorge Mario Bergoglio kinevezte a Szent Hivatal – bocsánat, a Hittani Dikasztérium – prefektusává”.
A könyv tele van obszcenitásokkal, „olyannyira, hogy az ember elgondolkodik azon, hogy bizonyos részletek Tucho Fernández személyes kísérletezéseinek tárgyát is képezték-e.” A legnyilvánvalóbb és legnormálisabb reakció a lapok láttán az ösztönös undor, amely elég ahhoz, hogy az ember ne engedjen a veszélyes kíváncsiságnak, és a könyvet a lángokba vesse.
Fernández istenkáromló módon „a Három Isteni Személy és a lélek közötti kapcsolatot egy romlott és deviáns szexualitás fényében” értelmezi.
„Tucho számára nem az egyénnek kell engedelmeskednie Istennek, hanem Istennek kell hozzáigazítania kéréseit, törvényét ahhoz, amit az egyén dönt. Ez a Fiducia Supplicans mentalitása, amely a súlyosan bűnös egyesülést legitimáló tanbeli alap hiányában kitalálja az Egyházban használatos áldások újfajta –
»igazi újdonságnak« nevezett – szemléletét, hogy megáldja azt, amit nem lehet megáldani, és ratifikálja azt, amit nemhogy nem lehet ratifikálni, de még el is kell ítélni.”
Nemcsak az illetlen és istenkáromló tartalom borzasztja el a normális embert, hanem az, hogy a legfontosabb dikasztérium jelenlegi vezetője nemhogy nem szégyelli, de még szégyentelenül igazolni is próbálja irományát.
Az érsek szerint Tucho azt akarja, hogy a trágárságok „ne csak a laikusok, hanem mindenekelőtt a klerikusok számára is normalitássá váljanak, hogy erkölcsi leépülésük kizárja őket abból a még csak távoli lehetőségből is, hogy hirdessék azt az Evangéliumot, amelynek elsőként ők mondanak ellent.” A pamflet létezésének hírére ezért szólított fel az egyházi cölibátus megkérdőjelezésére Charles Scicluna máltai érsek, Tucho dikasztériumának segédtitkára. Viganò érsek ezt írja: „Akik a cölibátus eltörlését követelik, azért teszik ezt, mert ez az utolsó katolikus védőbástya, amely a papságot védi.”
„Nézzük meg a Vincenzo Paglia által rendelt erotikus freskókat a Terni székesegyházban; Rupnik istenkáromló és szentségtörő szexuális mágia szertartásait; Coccopalmerio bíboros titkárának, Msgr. Capozzinak prostituáltakkal tartott chem party-ait; Ricca kinevezését a Santa Martába és az IOR [Vatikáni Bank] prelátusává, Maradiaga kinevezését a Bíborosi Tanácsba, Grech, Hollerich kinevezését, nem is beszélve Peña Parra helyetteséről; Fabian Pedacchio szégyenét, aki Bergoglio egykori személyi titkára és a Püspöki Dikasztérium titkárának, Ilson Montanarinak a »társa«; nézzük meg McCarrick szexbotrányainak az eltussolását, amelyeket én elítéltem, és azt, hogy az ő köre még mindig magas pozícióban van a Vatikánban és az Egyesült Államokban, Kevin Farrell, Cupich, Tobin, Gregory, McElroy; Bergoglio audienciáit transzszexuálisokkal, hírhedt homoszexuálisokkal és ágyasokkal: azt hiszi valaki, hogy nincs összefüggés az erkölcstelenségek és perverziók e pöcegödrében azzal, amit Tucho 1998-ban írt?”
Az összefüggés az első bizonyítéka az a lelkes támogatás, amelyet Bergoglio és csatlósai élveznek Krisztus és az Egyház deklarált ellenségei körében, mint a globalisták, LMBTQ+ és gender-aktivisták, a woke ideológia támogatói, abortuszpártiak stb.
Az érsek szerint az egyszerű hívők is rájöttek már, hogy ezek a perverzek azért igyekeznek mások vétkeit legitimálni, hogy azokat maguk is a napfényben gyakorolhassák. A puszta tény, hogy Fernández képes volt összeállítani ezt az obszcén pornográf gyűjteményt, elég kellene legyen ahhoz, hogy elveszítse bíborosi méltóságát.
Fel kell ismerni, hogy több mint egy évszázada egy tervezett forradalmi folyamat zajlik, amely konkrét formát öltött a neomodernisták felforgató tevékenységével a II. Vatikáni Zsinaton, és hatalomátvételükkel a zsinat utáni időszakban. A mély egyház beszivárgott a Katolikus Egyházba.
„Szükségünk van az emberiség radikális visszatérésére Istenhez, a civil társadalom és az egyházi test megtisztulásán keresztül. Kórusban kell szembeszállnunk ezzel a támadással, hogy a pápaság ismét az Igazság világítótornya és az üdvösség kikötője legyen, és ne a Világgazdasági Fórum antikrisztusi szinarchiájának megafonja.”
(kiemelés – a szerk.)
* Állítólag Fernández fogalmazta meg az Evangelii Gaudium-ot (Az evangélium öröme), ő írta a vitatott Amoris Laetitia-t (A szeretet öröme), és segített a Laudato Si című környezetvédelmi enciklikának a megfogalmazásában is (Cardinal Fernández Says Pope Francis and the Vatican Were Aware of His Erotic ‘Mystical Passion’ Book).
