+ részlet a Katolikus Egyház Katekizmusából
Az Antikrisztus és az ördög
Luca Signorelli
, Public domain, via Wikimedia Commons
A testi vágyak különböző módokon való kielégítése az egyik téma a médiában, gyakran ismert személyiségek történetébe ágyazva. Nem a tisztátalanság elítélése, hanem annak reklámozása és elfogadottá tevése tűnik célnak. Sajnos egyes egyházi személyek is hasonlón munkálkodnak napjainkban. Az ördög igyekszik tágra nyitni az ajtót a paráználkodás, a házasságtörés és más testi bűnök előtt.
A „bűn embere”, a „kárhozat fia”, azaz az Antikrisztus azzal igyekszik majd az embereket elcsábítani, hogy arra tanítja őket, hogy „a test tüzes vágya szerint éljenek, és testük minden vágyát teljesítsék”. Ez derül ki Bingeni Szent Hildegárd
Liber divinorum operum (Az isteni művek könyve)
című művéből, amely látomásokat és Isten azokhoz fűzött magyarázatait tartalmazza. A következőkben a tizedik látomásból szerepel egy rész, utána pedig A Katolikus Egyház Katekizmusából olvasható egy rész a szexuális kapcsolatokról.
Az ősi ellenség ugyanis, akit az Istenség ereje a pokol mélyének tavába taszított, mint ahogyan az ólom lemerül a viharos vízben, szilárdan meg akarta alapozni a gonoszságot. De Isten igazságos és igaz, és nincs Hozzá hasonló, mert Ő az örökkévalóságtól fogva Önmaga által létezik, és mindent a semmiből teremtett. Az ősi ellenség azonban, mivel legyőzte az első embert, azt hiszi, hogy egy másik emberen, nevezetesen az Antikrisztuson keresztül véghez tudja vinni azt, amit egyszer már elkezdett, amikor megpróbált harcolni Isten ellen. Mert az ördög befolyására az Antikrisztus mindent lerombol, amit Isten az Ó és Új Törvényben lefektetett, amikor – ahogyan korábban elhangzott – kinyitja a száját perverz tanításra. Azt fogja állítani, hogy a vérfertőzés és más hasonló vétségek nem bűnök.
Azt fogja mondani, hogy nem bűn, ha egy test egy más testet felizgat, ahogyan az sem bűn, ha az embert a tűz melegíti. Azt is állítja majd, hogy a tisztaság minden parancsa tudatlanságból ered. Mert ha az egyik ember meleg, a másik pedig hideg, akkor ki kell egyensúlyozniuk egymást melegben és hidegben. Továbbá azt fogja mondani a hívőknek: „A ti önmegtartóztatási törvényetek a természet törvénye ellen van felállítva, nevezetesen, hogy az embernek nem szabad melegnek lennie, akinek a leheletében pedig tűz van, amely az ember egész testét lángra lobbantja. Hogyan lehet tehát a természete ellenére hideg? És mi okból kellene az embernek tartózkodnia attól, hogy más testet felizgasson? Az az ember tehát, akiről azt mondjátok, hogy a ti Mesteretek, olyan törvényt adott nektek, amely meghaladja a mértéket, mert megparancsolta nektek, hogy így éljetek. De én azt mondom nektek: Éljetek mindkét módon, melegben és hidegben, és melegítsétek egymást. Vegyétek figyelembe, hogy az említett ember igazságtalan parancsolatokat adott nektek. Mert bár megparancsolta, hogy az emberek ne melegítsék egymást, mégis testi módon ápolták természetüket. Vigyázzatok tehát, hogy ezentúl ne tévesszen meg benneteket egy igazságtalan tanítás, mert rajtam múlik, hogy mit tehettek és mit nem. Mesteretek nem a helyes előírásokat adta nektek. Azt akarta, hogy olyanok legyetek, mint egy lélek, akit nem borít test, és nem cselekszik, mintha az ember megszületett teste, végül is a tűz által kiárasztva és formálva, nem úgy lenne teremtve. Mert ha az emberek gyermekei nem úgy születnének, akkor nem lennének képesek cselekedni. Ezért nektek is tudnotok kell, hogy mik vagytok. Mert aki először tanított titeket, az becsapott titeket, és semmiben sem segített nektek. De én megmondom nektek, hogy megismerjétek önmagatokat, és hogy megtudjátok, mik vagytok; mert én teremtettelek titeket, és mindenben én vagyok. Ő azonban minden művét másnak tulajdonította, mert magától semmit sem tudott tenni. De én magamból beszélek, és magamtól vagyok képes mindent megtenni.”
Ezekkel és hasonló szavakkal fogja a kárhozat e szentségtelen fia az embereket elcsábítani, azáltal, hogy arra tanítja őket, hogy a test tüzes vágya szerint éljenek, és testük minden vágyát teljesítsék, miközben mind az Ó, mind az Új Törvény tisztaságra hívja az embereket, igaz úgy, hogy a tisztaság ne lépje túl a mértéket. Így Lucifer megtagadja rajta (az Antikrisztuson) keresztül Isten igazságosságát. És azt fogja hinni, hogy rajta keresztül el tudja érni mindazt, amit elkezdett. Azt fogja gondolni, hogy a Jordán az ő szájában folyik, úgyhogy innentől kezdve a keresztséget nem fogja többé emlegetni, hanem elutasítja, mint ahogyan őt magát is elutasította a keresztség. Ezért azt fogja gondolni, hogy ha így uralkodik, akkor olyan sok népet tud legigázni, amihez képest Isten Fiának csak kevesebb számú híve lesz.
További részletek a könyvből:
Bingeni Szent Hildegárd: Az Antikrisztusról, Hénoch és Illés feltámasztásáról és Jézus Krisztus uralmának eljöveteléről
[…]
A TISZTASÁG KÜLÖNBÖZŐ FORMÁI
2348. Minden megkeresztelt ember a tisztaságra kapott meghívást. A keresztény Krisztust, minden tisztaság példaképét öltötte magára.[98] Az összes Krisztus-hívő arra hivatott, hogy sajátos életállapotának megfelelően tiszta életet éljen. A keresztény keresztsége pillanatában elkötelezte magát arra, hogy érzelmi életét tisztaságban fogja uralni.
2349. A tisztaság erényének „különböző életállapotuk szerint kell ékesítenie az embereket: egyeseket a szüzességben vagy az Istennek szentelt cölibátusban, hogy könnyebben és osztatlan szívvel szentelhessék magukat egyedül Istennek; másokat az erkölcsi törvények által meghatározott módon aszerint, hogy házasok vagy egyedülállók-e”.[99] A házas emberek arra kaptak meghívást, hogy a házastársi tisztaságot éljék; a többiek a tisztaságot az önmegtartóztatásban gyakorolják:
„Megtanuljuk tehát, hogy a tisztaság hármas erény: házastársi, özvegyi, szűzi; ugyanis nem úgy hirdetjük az egyiket, hogy kizárjuk a másik kettőt. (...) Ennyiben az Egyház fegyelme gazdag.”[100]
2350. A jegyesek arra hivatottak, hogy a tisztaságot az önmegtartóztatásban éljék meg. E próbának alávetettségben fedezzék föl a kölcsönös tiszteletet, a hűség és a remény – Istentől megkapják egymást – begyakorlását. Tartsák fönn a házasság idejére a gyengédségnek azokat a megnyilvánulásait, melyek a házastársi szeretet sajátosságai. Segítsék egymást kölcsönösen abban, hogy növekedjenek a tisztaságban.
A TISZTASÁG ELLENI BŰNÖK
2351. A tisztátalanság (lat. luxuria) a nemi gyönyör rendetlen vágya vagy féktelen élvezete. A szexuális gyönyör erkölcsileg akkor rendetlen, amikor önmagáért, az élet továbbadására és a szeretetre rendeltségén kívül keresik.
2352. Az önfertőzés (lat. masturbatio) a nemi szervek szándékos izgatása nemi öröm szerzése céljából. „Mind az egyházi Tanítóhivatal – a hagyomány állandó folyamatában –, mind a hívők erkölcsi érzéke bizonytalankodások nélkül állítja, hogy az önfertőzés önmagában és súlyosan rendetlen cselekedet.” „Bármi legyen is a motívuma, a szexuális képesség szándékos használata a normális házastársi kapcsolaton kívül lényegében mond ellent rendeltetésének.” Ilyen esetben a szexuális élvezetet, melynek „az erkölcsi rend szerint az igazi szerelem, a teljes, kölcsönös odaadás és az emberi élet továbbadása összefüggésében kell megvalósulnia, az e rend által megkövetelt szexuális kapcsolaton kívül keresik”.[101]
Ahhoz, hogy a személyek erkölcsi felelősségéről helyes ítéletet alkothassunk és a lelkipásztorkodásnak irányt mutathassunk, figyelembe kell venni az érzelmi éretlenséget, a szerzett szokások erejét, a szorongásos állapotot és egyéb pszichikai vagy társadalmi tényezőt, amelyek enyhíthetik, talán a minimumra is csökkenthetik az erkölcsi bűnösséget.
2353. A paráználkodás (lat. fornicatio) egy szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére rendeltetett. Ezenkívül súlyos botrány, amikor fiatalokat ront meg.
2354. A pornográfia kivonja a tényleges vagy tettetett szexuális aktust a partnerek bizalmas szférájából, hogy azt szándékosan harmadik személy(ek)nek bemutassa. Sérti a tisztaságot, mert eltorzítja a házastársi aktust, mely a házastársak egymásnak nyújtott intim ajándéka. Súlyosan károsítja mindazok méltóságát, akik részt vesznek benne (színészek, kereskedők, nézők), mert egymás számára primitív élvezet cikké és a meg nem engedett profit forrásává válnak. A pornográfia mindnyájukat egy nem létező világ illúziójába ringatja. Súlyos bűn. A polgári hatóságoknak meg kell akadályozniuk pornográf anyagok előállítását és terjesztését.
2355. A prostitúció a prostituált személy méltóságát támadja, melyet a tőle nyert nemi gyönyörre redukálnak. Aki ezért fizet, súlyosan vétkezik önmaga ellen: megsérti a tisztaságot, melyre kötelezi a keresztség, és beszennyezi testét, a Szentlélek templomát.[102] A prostitúció a társadalom fekélye. Rendes körülmények között a nőket sújtja, de nem kíméli a férfiakat, a gyermekeket és a fiatalkorúakat sem (ez utóbbi két esetben a bűn a botránnyal is súlyosbodik). Az embernek önmagát prostituálnia mindig súlyos bűn, de a bűn beszámíthatóságát csökkentheti a nyomor, a zsarolás és a társadalmi nyomás.
2356. A nemi erőszak a személy szexuális intimszférájába való erőszakos behatolás. Sérti az igazságosságot és a szeretetet. A nemi erőszak súlyosan megsérti a másik tisztelethez, szabadsághoz, testi és erkölcsi épséghez való jogát. Súlyos kárt okoz, mely az áldozatban egész életére kiható nyomot hagyhat. Mindig önmagában rossz cselekedet. Még súlyosabb, ha rokonok (vö. vérfertőzés) vagy nevelők követik el a rájuk bízott gyermekeken.
TISZTASÁG ÉS HOMOSZEXUALITÁS
[…]
2359. A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez.
III. A házastársi szeretet
2360. A szexualitás a férfi és a nő házastársi szeretetére van rendelve. A házasságban a házastársak testi meghittsége a lelki közösség jelévé és zálogává lesz. A megkereszteltek között a házasság kötelékeit szentség szenteli meg.
2361. „Ezért a szexualitás (...), mely által a férfi és a nő a házastársakra sajátosan jellemző cselekedetekkel kölcsönösen odaadják magukat egymásnak, egyáltalán nem puszta biológiai tény, hanem az emberi személy legbensőbb magvát érintő valóság. A nemiség csak akkor nyilvánul meg igazán emberi módon, ha kiegészítő része annak a szeretetnek, amellyel a férfi és a nő teljes önmagát kölcsönösen és mindhalálig elkötelezi”.[105][…]
2362. „A bizalmas és tiszta házastársi egyesülés cselekményei tehát tiszteletreméltó erkölcsi értékek, és emberhez méltón gyakorolva azt a kölcsönös önátadást jelzik és mélyítik el, mely által örvendező és hálás lélekkel gazdagítják egymást”.[106] A szexualitás öröm és gyönyörűség forrása:
„Maga a Teremtő (...) rendelkezett úgy, hogy e feladatért (ti. a nemzésért) testben és lélekben gyönyörűséget és boldogságot találjanak. A házastársak tehát ezt a gyönyörűséget keresve és élvezve semmi rosszat nem tesznek. Elfogadják, amit a Teremtő szánt nekik. Mindazonáltal a házastársaknak is tudniuk kell, hogy meg kell maradniuk az igaz mértéktartás keretei között.”[107]
2363. A házastársak egyesülésével a házasság kettős célja valósul meg: a házastársak java és az élet továbbadása. A házasságnak ezt a két jelentését vagy értékét nem lehet egymástól elválasztani a házaspár lelki életének megkárosítása, a házasság javainak és a család jövőjének veszélyeztetése nélkül.
Így tehát a férfi és a nő házastársi szeretete a hűség és a termékenység kettős követelményének van alárendelve.
A HÁZASTÁRSI HŰSÉG
2364. A házaspár „az életnek és a szeretetnek bensőséges közösségét alkotja (...), melyet a Teremtő alapított és sajátos törvények szabályoznak”. „A házastársi szövetség, azaz a visszavonhatatlan személyes beleegyezés hozza létre.”[108] A házastársak véglegesen és teljesen egymásnak adják magukat. Többé már nem ketten vannak, hanem egyetlen testet alkotnak. A házastársak által szabadon megkötött szövetség kötelezi őket a házasság egységének és fölbonthatatlanságának megőrzésére.[109] „Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza” (Mk 10,9).[110]
2365. A hűség az adott szó megtartásának állhatatosságát fejezi ki. Isten hűséges. A házasság szentsége a férfit és a nőt Krisztusnak Egyháza iránti hűségébe vezeti be. A házastársi tisztasággal a világ előtt tesznek tanúságot e misztériumról.[…]
IV. A házasság méltóságának megsértései
2380. A házasságtörés. A szó a házastársi hűtlenséget jelenti. Amikor két olyan fél létesít szexuális kapcsolatot egymással, még ha futólag is, akik közül legalább az egyik házas, házasságtörést követnek el. Krisztus a házasságtörést elítéli, még ha vágyban történik is.[131] A hatodik parancsolat és az Újszövetség feltételek nélkül tiltja a házasságtörést.[132] A Próféták kárhoztatják súlyosságát. A házasságtörésben a bálványimádás bűnének előképét látják.[133]
2381. A házasságtörés igazságtalanság. Aki elköveti, megszegi vállalt kötelezettségeit. Megsérti a házastársi köteléket, ami a Szövetség jele; sérti a másik házastárs jogát, és megtámadja a házasság intézményét azáltal, hogy megszegi a szerződést, amely annak alapjául szolgál. Veszélyezteti az emberi nemzés és a gyermekek javát, akiknek szükségük van a szülők szilárd egységére.
[…]
2388. A vérfertőzés intim kapcsolat vérrokonok vagy sógorok között, akik között tilos volna a házasságkötés.[141] Szent Pál ezt a bűnt különösen súlyosan bélyegzi meg: „Az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, (...) mégpedig olyan, hogy valaki apja feleségével él. (...) Urunk Jézus nevében (...) adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására (...)” (1Kor 5,1.3-5) A vérfertőzés megrontja a családi kapcsolatokat és visszalépést jelent az állatiasság felé.
2389. A vérfertőzéshez kapcsolhatjuk a kiskorúakkal való szexuális visszaélést, amelyet felnőttek követnek el a gondjaikra bízott gyermekeken vagy serdülőkön. Ilyen esetben a bűn egyidejűleg botrányos merénylet a fiatalkorúak lelki és erkölcsi épsége ellen, akik egész életükben hordozzák ennek nyomát, s emellett a nevelői felelősség megsértése is.
2390. Szabad szerelemről akkor beszélünk, amikor egy férfi és egy nő nem hajlandó jogi és nyilvános formát adni kapcsolatuknak, amely a szexuális intimitást is magába foglalja.
Az elnevezés megtévesztő: mi értelme lehet egy olyan szerelemnek, melyben a személyek nem kötelezik el magukat, és ezzel a másikba, önmagukba vagy a jövőbe vetett bizalom hiányát nyilvánítják ki?
A kifejezést különböző állapotokra is használják: ágyasság (lat. concubinatus), a házasság mint ilyen elutasítása, a hosszú időre való elkötelezettség képtelensége.[142] Mindezek a helyzetek sértik a házasság méltóságát; lerombolják a család eszméjét; gyöngítik a hűség iránti érzéket. Ellentétesek az erkölcsi törvénnyel: a szexuális aktus kizárólagos helye a házasság; ezen kívül mindig súlyos bűn és kizár a szentáldozás közösségéből.
