A kegyszobor egy mise előtti felvonuláson Fatimában
1917. július 13-i fatimai jelenése során Szűz Mária titkot bízott a három kis pásztorgyermekre, Lúciára, Jácintára és Ferencre, amely három részből áll.
Lúcia 1941-ben püspöke utasítására leírta az eIső két részt, ezeket 1942-ben nyilvánosságra hozták. 1944-ben lejegyezte a harmadik részt, „leiriai Püspök
Őexcellenciája és a szentséges Szűz parancsára”. A szöveget tartalmazó lepecsételt borítékot először a püspök őrizte, majd 1957-ben a Vatikánba került. 2000.
május 13-án Angelo Sodano bíboros nyilvánosságra hozta a titok harmadik részét. (Fatimáról beszél Lúcia nővér)
A titok első része a pokol borzalmas látomásáról szól.
A második rész Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének elterjesztéséről szól a bűnösök megmentésére. Elhangzanak próféciák az első világháború végéről, egy újabb háborúról, amennyiben az emberek továbbra is megsértik Istent, éhínségről, az Egyház üldözéséről. Ennek megakadályozására kéri a Szent Szűz az elsőszombati engesztelő szentáldozást és azt, hogy ajánlják fel Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének. Végül a biztosíték, hogy Mária Szeplőtelen
Szíve győzni fog, a Szentatya föl fogja ajánlani Oroszországot, amely meg fog térni, ezt követi egy békés korszak.
A harmadik rész nyilvánosságra hozott szövege egy nagy Egyházüldözésről szól, amelynek során először a pápa, majd püspökök, papok, szerzetesek,
szerzetesnők és laikusok halnak vértanúhalált. Ez nyilvánvalóan a jövőben fog bekövetkezni, és nem a II. János Pál ellen 1981. május 13-án elkövetett merényletről szól. Mert egyrézt a pápa túlélte a merényletet, másrészt nem követte azt tömeges vértanúság. A hegyre felmenetel valószínűleg lelki magasságokba emelkedést jelent. A félig lerombolt, félig düledező város pedig az Egyházat, vagy a világot jelentheti, amelynek romokban heverése valószínűleg szintén lelki értelemben értendő.
A titok első két része általánosan elfogadott, a harmadik rész körül vannak viták, mert vannak, akik nem hiszik el, hogy a nyilvánosságra hozott szöveg az eredeti, vagy azt, hogy az a titok teljes szövege. Többségük azt gondolja, hogy a harmadik rész egy felülről induló hitehagyásról szól az Egyházban. Erre utalna az a megjegyzés, amit Lúcia a Negyedik emlékezésben a második titok végéhez hozzátett: „Portugáliában mindig
meg fogják őrizni a hit dogmáját stb.” Ez azt sugallja, hogy máshol, vagy egyes helyeken a dogmát viszont nem őrzik meg.
Lúcia állítólag azt is mondta, hogy a titok harmadik részét a világ 1960 után ismerheti meg. A legfontosabb esemény, ami 1960 után nem sokkal bekövetkezett, az nyilvánvalóan a II. Vatikáni Zsinat. XXIII. János azt mondta, azért hívta össze a zsinatot, hogy ablakot nyisson és friss levegőt engedjen be az Egyházba. De amint egyre nyilvánvalóbb, rossz levegő is bekerült. VI. Pál szerint valamilyen résen keresztül Sátán füstje behatolt Isten templomába.
Michel de la Sainte Trinité atya The Whole Truth About Fatima, Volume III: The Third Secret című
könyve, amelyet még a harmadik rész szövegének nyilvánosságra hozatala előtt írt,
sokat feltár a titok harmadik részével kapcsolatos eseményekről.
A pásztorgyermekek viselkedéséből ezzel szemben az vonható le, hogy a titok harmadik részében szerepel a pápa, aki nehéz helyzetben van, ami a nyilvánosságra hozott szöveg valódiságát támasztja alá. J. Castelbranco: Fatima nagy csodája című könyvben ezt olvassuk: „Érezzük, hogy amikor a gyermekek a
Szentatyáról beszélnek, valamit mindíg elhallgatnak.
Ez a valami bízonyosan a titkok harmadik
részéhez tartozik és még nem hozták
nyilvánosságra. A három gyermek állhatatos
imádsága a Szentatyáért sok mindent elárul.
Amikor az Úr Jézusnak felajánlották önmegtagadásaikat,
mindíg hozzáfűzték: »...és a
Szentatyáért.« Rózsafüzérük végén sohasem
felejtenek el három Üdvözlégyet hozzácsatolni
a »Szentatyáért«.”
Lúcia harmadik emlékezésében megemlít két esetet, amikor Jácintának látomása volt a pápáról, és legalábbis az egyik látomás a titokhoz tartozik, vagyis a titokban szerepel a pápa:
„Egyik nap a déli pihenőt szüleim kútjánál töltöttük. Jácinta a
kút kávájára ült, Ferenccel pedig vadmézet kerestünk a rekettyebokrok között az ottani meredek lejtőn. Jácinta egy idő múlva
utánunk kiáltott:
– Láttátok a Szentatyát?
– Nem.
– Nem tudom, hogy történt, én láttam a Szentatyát. Egy nagy
házban térdelt egy asztal előtt, arcát kezébe rejtette, és sírt. Kint
sok ember állt, és néhányan köveket dobáltak utána, mások gyalázták, és csúnya szavakat kiabáltak. Szegény Szentatya, nagyon
sokat kell érte imádkoznunk!”
„Más alkalommal a sziklabarlanghoz mentünk a Cabeçora. Odaérve
mélyen meghajoltunk, hogy az angyal imáját elmondjuk. Valamivel
később Jácinta fölemelkedett, és így szólt hozzám:
– Nem látod, hogy az utcák, utak és mezők tele vannak
emberekkel, akik sírnak az éhségtől, mert nincs mit enniük? És
nem látod a Szentatyát egy templomban Mária Szeplőtelen Szíve
előtt imába merülve? És a sok embert, akik vele imádkoznak?
Néhány nappal később megkérdezett:
– Szabad mondanom, hogy láttam a Szentatyát és a sok embert?
– Nem! Nem látod, hogy ez a titokhoz tartozik, és hogy ezáltal
minden azonnal nyilvánvalóvá lesz?
– Jó, akkor semmit se mondok.”
Beszélnem kell tehát egy keveset a titokról, és válaszolnom
kell az első kérdőpontra.
Mi a «titok»?
Úgy gondolom, elmondhatom, mert az Égből engedélyt kaptam rá. Isten földi képviselői is fölhatalmaztak, többször,
különböző levelekkel, közülük egyet, úgy hiszem, Excellenciád őriz,
azt, amelyiket P. Giuseppe Bernardo Gonçalves írta, és azt parancsolta, hogy írjak a Szentatyának. A levél egyik pontja a «titok» föltárására vonatkozik. Valamit már írtam róla, de hogy hosszúra ne
nyúljon az az írás, melynek rövidnek kellett lennie, a legszükségesebbekre szorítkoztam, Istenre bízva egy kedvezőbb időpontot.
Már a második írásomban szóltam a kétségről, ami június 13-
tól július 13-ig gyötört, s ennél a jelenésnél teljesen megszűnt.
Igen, a «titok» három különböző részből áll, melyekből kettőt
most föltárok. Az első a pokol látomása volt.
A Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, melyről úgy tűnt,
a föld alatt van. A tűzben elmerült ördögöket és lelkeket úgy láttuk,
mintha átlátszó fekete vagy barna izzó szénparázs lettek volna
emberi alakban, s hányódtak a lángok között, melyek mint hullámok
vitték őket. Magukból az ördögökből és lelkekből is lángok, füstfelhő és szikrák csaptak ki. Minden irányba hullottak, mint a szikrák hatalmas tűzvészben: súlytalanul és egyensúlyt vesztve. Közben reszketve jajgattak iszonyatukban és félelmükben, s kétségbeesetten
kiáltoztak fájdalmukban. Az ördögök szörnyű és fölismerhetetlen
állatok iszonyatos és visszataszító formájában mutatkoztak, átlátszóak voltak és feketék.
Ez a látomás csak egy pillanatig tartott. És hála a mi jóságos
Mennyei Anyánknak, aki korábban (az első jelenéskor) megígérte
nekünk, hogy az Égbe visz, különben azt hiszem, meghaltunk volna
az iszonyattól és a félelemtől.
Akkor tekintetünket a Szűzanyára emeltük, aki jósággal és szomorúsággal telve ezeket mondta:
‘Láttátok a poklot, ahova a szegény bűnösök lelkei zuhantak.
Megmentésükre akarja megalapítani Isten a világban az én Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszik, amit mondok, sok lélek megmenekül és békéjük lesz. A háború a vége felé jár; de ha nem hagyják
abba Isten bántását, XI. Pius pápasága alatt egy másik, még
rosszabb háború fog kezdődni. Amikor egy éjszaka majd látjátok,
hogy ismeretlen fény támad, tudjátok meg, hogy ez a nagy jel, amit
Isten ad nektek arra, hogy megbüntetni készül a világot bűneiért a
háború, az éhínség, s az Egyház és a Szentatya ellen irányuló üldözések által. Ennek megakadályozására újra jövök és kérem,
ajánlják föl Oroszországot az én Szeplőtelen Szívemnek, s vezessék
be az engesztelő szentáldozást elsőszombatonként. Ha teljesítik
kéréseimet, Oroszország meg fog térni és békéjük lesz; ha nem,
tévedéseit a világra fogja szórni háborúk gerjesztésével és az Egyház
üldözésével. A jók vértanúk lesznek, a Szentatyának sokat kell
szenvednie, nemzetek fognak elpusztulni. Végül az én Szeplőtelen
Szívem győzni fog. A Szentatya föl fogja ajánlani nekem
Oroszországot, mely meg fog térni, és a világ egy békés korszakot
kap ajándékul.(7)
7 Az idézett Negyedik emlékezésben Lúcia nővér hozzáteszi: «Portugáliában mindig meg fogják őrizni a hit dogmáját stb.»
«J. M. J.
Az 1917. július 13-án, a fatimai Béke-völgyben kinyilatkoztatott
titok harmadik része:
Istenem, Irántad való engedelmességből – mert Őexcellenciája,
Főtisztelendő leiriai Püspök úr, a Te és az én szentséges Anyám
által azt a parancsot adod nekem, hogy írjak.
A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval így szólt: «Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!» Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk «valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek», láttunk egy fehérbe öltözött püspököt «akiről úgy éreztük, hogy ő a Szentatya». Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők. A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket.
Kelt Tuyban, 1944. január 3-án»
