XVI. Benedek pápa szándékosan érvénytelen lemondása, ​„Ferenc” érvénytelen megválasztása –  Giorgio Maria Faré atya prédikációja I.

2024.10.30.

Giorgio Maria Faré atya október 13-i prédikációjában azt mondta, hogy ​„Ferenc” nem pápa, azzal érvelve, hogy XVI. Benedek lemondása érvénytelen volt, ezért, és más okok miatt is, „Ferenc” megválasztása semmis. Beszédének címe  Non Consegnerò il Leone – Il caso della Declaratio di Benedetto XVI: un’analisi canonico-storica („Nem adom fel az oroszlánt – XVI. Benedek Declaratio-jának esete: egy kánonjogi-történelmi elemzés”), szövege 4 nyelven olvasható, angolul itt.

Faré atya elmondása szerint elhívást érez arra, hogy Keresztelő Szent János példáját követve nyilvánosan hirdesse az igazságot. 

„Kritikus ponthoz érkeztünk: egy papnak választania kell, hogy azt hirdeti-e, amit a Szentírás és az Egyház mindig is tanított, vagy ahhoz ragaszkodik, amit az úgynevezett ​»Ferenc pápa​« tanít rendes tanítóhivatalában. Igen, jól hallották: azt mondtam, hogy ​»az úgynevezett Ferenc pápa​«. Amit ma elmondok, és amit minden szükséges érvvel és forrással alátámasztok, az az, hogy több mint tizenegy éve egy olyan ember ül Péter trónján, akit a többség pápának ismer el, de aki ennek ellenére nem a törvényes pápa.”

Jogi alapok, amelyek alátámasztják azt a tézist, ​hogy XVI. Benedek soha nem mondott le

XVI. Benedek pápa 2013. február 11-én latin nyelven elhangzott „lemondó” nyilatkozatának szövege a lap alján olvasható.

Faré szerint Benedek lemondása „nem létezik”, mert hiányzik belőle a lemondásra való szándék, amit több minden is alátámaszt. Először is, csupán egy nyilatkozatról van szó, nem pedig jogilag érvényes aktusról. A „kijelentem, hogy lemondok”, jogilag nem ugyanaz, mint ​„lemondok​”. A pápának azt kellett volna mondania, hogy „kijelentem, hogy lemondok, mivel valójában lemondok”, vagy hasonló kifejezést. A nyilatkozatot nem követte semmilyen ratifikáció. A dokumentum címe is „Declaratio”, azaz „Nyilatkozat”, és nem „Lemondás”. 
 
A nyilatkozat szövegében kétszer szerepel a munus kifejezés, és háromszor a ministerium kifejezés. XVI. Benedek a ministerium kifejezést használja a feltételezett lemondás tárgyának megjelölésére: „declaro me ministerio Episcopi Romae, Successoris Sancti Petri, mihi per manus Cardinalium die 19 aprilis MMV commisso renuntiare”. Az 1983-as Egyházi Törvénykönyvben a pápa lemondásáról szóló 332. kánon 2. §-ában az szerepel, hogy kifejezetten le kell mondani a munus petrinum-ról.  Ennek ellenére e korszakos jelentőségű aktus kihirdetésénél XVI. Benedek a  ministerium szót használja, miközben a munus szó előfordul a nyilatkozatában máshol.

A nyilatkozat egyes fordításaiban ez észrevétlen maradt, mert mindkét kifejezést ugyanazzal a szóval fordították, angolul például „ministry”-nek, de a latin nyelvben a munus és a ministerium kifejezésnek különböző jelentése van, mind a klasszikus nyelvhasználatban, mind az egyházjogi latinban. 

„A munus a pápának mint Péter utódjának és az egyetemes Egyház fejének hivatalára, méltóságára és lelki felelősségére utal. A ministerium e hivatal gyakorlati és látható végrehajtását jelenti, ​azaz a munusból eredő konkrét cselekedeteket. Összefoglalva: a pápa munusa a pápa isteni hivatalának lényege, míg a ministerium ennek a munusnak a gyakorlati kifejeződése az egyház mindennapi vezetésében.”

„Úgy tűnik tehát, hogy XVI. Benedek kijelentette, hogy a ministeriumról ​– és nem a munusról ​– kíván lemondani, ​felhagyva a pápa szerepének gyakorlásával, miközben pápa marad.”

Antonacci ügyvéd szerint XVI. Benedek Declaratio-ja az Egyházi Törvénykönyv 188. kánonja alapján lényeges hiba miatt semmis, mivel az általa használt kifejezés eltér a 332. kánon 2. §-ában foglalt követelményektől. Ezt a tézist az Andrea Cioncival együttműködő jogászok is alátámasztják.

Az is kérdés, hogy lehetséges-e a munus és a ministerium szétválasztása a pápa esetében. Egy püspöknél lehetséges, és ez történik, amikor nyugdíjba vonul: megtartja a munust, azaz püspök marad, amelyet egy szentség által kapott meg, és ezért nem lehet megszüntetni, de nem tartja meg a ministeriumot, azaz az egyházmegye igazgatásának feladatát. Acosta ügyvéd szerint a pápa esetében viszont csak a ministeriumról lemondani a munus megtartása mellett jogi lehetetlenség, mivel „ez olyan funkciók megosztásához vezet, amelyek az isteni törvény szerint szükségszerűen elválaszthatatlanok (​mivel ugyanazon funkciók egy személy általi teljes birtoklása elengedhetetlen az Egyház egységének biztosításához)”. Ezért „Benedek lemondása a római pápai tisztségről (munus) tárgy hiányában nem létezett”, nem volt jogi aktus, és a Szentszék „a törvény szerint ​nem üresedett meg”.

A Declaratio latin hibákat és ún. „sajátosságokat” tartalmaz, amelyekre többen rámutattak. Pedig XVI. Benedek saját bevallása szerint jó előre meghozta a döntést e beszéd megtartásáról, és két hétig dolgozott a szövegen. 

„Figyelembe véve XVI. Benedek pápa mélyreható latin, egyházjogi és egyháztörténeti ismereteit, joggal gondolhatjuk, hogy szándékosan írt egy olyan szöveget, amely elsőre úgy tűnhet, mintha érvényes lemondás lenne a pápaságról, anélkül, hogy valóban az lenne.
Tény, hogy 2013. február 28-a után XVI. Benedek továbbra is ​»Őszentsége XVI. Benedek​« néven nevezte magát, fehérbe öltözött, ​P.P.-ként írt alá, pápai áldást adott, megtartotta a pápai címert, kifejezetten elutasítva egy újat, és kitalálta magának az egyháztörténelemben teljesen példátlan ​»emeritus pápa​« kifejezést.”

Jogi alapok, amelyek alátámasztják azt a tézist, hogy Bergoglio bíborost nem választották meg pápának

Faré atya szerint Bergoglio bíboros megválasztása legalább három ok miatt semmis:

• XVI. Benedek még élt, és nem mondott le érvényesen
• Az Universi Dominici Gregis normáinak kombinációjából származó ok miatt
• A „Papa dubius, Papa nullus” elv miatt

II. János Pál pápa pápaválasztásról szóló 1996-os Universi Dominici Gregis apostoli konstitúciójának 79-82. cikkelyei tiltják a választók bíborosoknak, hogy szavazatokat ígérjenek, zárt ülésen döntsenek az utódról, elfogadják világi hatóságok beavatkozását stb. E cselekmények némelyike az érintett bíborosok latae sententiae kiközösítését ​vonja maga után.

Ennek ellenére a 2013-as konklávén Bergoglio megszavazása négy radikális bíboros által előre megtervezett kampány eredménye volt, akik Bergoglio bíborosban látták az általuk elindítani kívánt forradalom megvalósítóját. A négy bíboros, Cormac Murphy-O'Connor, Walter Kasper, Godfried Danneels és Karl Lehmann, az úgynevezett St. Gallen-i csoport [St. Gallen-i maffia néven elhíresült] tagjai voltak, és évek óta dolgoztak a tervükön.

„Az Universi Dominici Gregis 76. cikkelye kimondja: ​»Ha a választás a jelen konstitúcióban előírtaktól eltérő módon történt, vagy ha az itt meghatározott feltételeket nem tartották be, a választás ​semmis és érvénytelen, minden erre vonatkozó nyilatkozat nélkül, és ezért nem ruházza fel semmilyen joggal a választott személyt«. Mivel tehát ​»Ferenc pápa​​« megválasztása az Universi Dominici Gregisben meghatározottaktól eltérően történt, ezért ​semmis és érvénytelen.”

Faré a „Papa dubius, Papa nullus” (​egy kétséges pápa nem pápa) elvet is megemlíti, amely arról szól, hogy ha kétséges, ​hogy egy pápát kánonjogilag választották-e meg, akkor nem pápa. Gianfranco Ghirlanda, a Pápai Gergely Egyetem emeritus kánonjogi professzora: „Itt van a kétes pápa esete. Ha pozitív és feloldhatatlan kétség merül fel a választás ​törvényességét illetően, a doktrína kimondja, hogy a kétes pápa nem pápa (vö. F. M. Cappello, Summa Iuris canonici, I. t., Róma, 1961, 297 f); valójában soha nem is kapta meg a hatalmat, mivel a joghatóság természeténél fogva alanyokat tételez fel, akiknek engedelmeskedniük kell, de senki sem köteles engedelmeskedni egy bizonytalan elöljárónak. Akkor lenne egy pápa alattvalók nélkül.”

Faré azt mondja, hogy ez az elv általánosságban minden egyházi elöljáróra vonatkozik: ha kétséges, hogy nem tölti be azt a tisztséget, amelyre hivatkozik, akkor nem kell neki engedelmeskedni.

„Ferenc ​pápa” minden bizonnyal kétes pápa, sokan megkérdőjelezik megválasztását, ezért a Papa dubius, Papa nullus kritérium szerint sem tekinthető pápának.

Akik nem hajlandók engedelmeskedni neki, kétségbe vonva az ő kiválasztását, nem lehet kiközösíteni skizma miatt. Faré megemlít több személyt, akik egyetértenek abban, hogy azok, akik megtagadják az engedelmességet ilyen esetben, nem követik el a skizma bűnét: Franz Xaver Wernz német jezsuitát (1842-1914), Tommaso de Vio bíborost (1469-1534), Szal Ignác atyát és a jezsuita Juan de Lugo bíborost (1583-1660), aki ezt írta: „Aki megtagadja a pápának való engedelmességet, mert kételkedik megválasztásának vagy tekintélyének jogosságában, az nem skizmatikus.”

Faré arra a következtetésre jut, hogy „Bergoglio nem pápa, soha nem is volt pápa, és nincsenek pápai jogai. Péter széke 2022. december 31. óta üres, bár ezt hivatalosan nem hirdették ki, és az úgynevezett „Ferenc pápa” ezért ellenpápa, ami latae sententiae kiközösítést von maga után.​”

Ez más problémákat is felvet, például hogy Bergoglio ​megválasztása óta minden cselekedete semmis, különösen a bíborosok ​kinevezése érvénytelen. És egy olyan konklávé, amelyen álbíborosok vesznek részt, semmis az Universi Dominici Gregis no. 33. pontja szerint, amely kimondja, hogy csak érvényesen kinevezett bíborosok választhatnak pápát.

Az atya szerint 2013-tól kezdve XVI. Benedek haláláig a Szék ​akadályozott volt, XVI. Benedek halálától napjainkig pedig megüresedett. Ilyen időkben a  bíborosok, a kongregációk vagy a dikasztériumok  csak a szokásos és sürgős ügyekkel foglalkozhatnak, és nem hozhatnak olyan döntéseket, amelyek az Egyház életében jelentős újításnak vagy változásnak tekinthetők. Az Egyházi Törvénykönyv 335. kánonja kimondja: „A római szék megüresedése vagy teljes akadályoztatása idején az egyetemes egyház kormányzatában semmit nem szabad újítani; meg kell tartani azonban az ilyen esetre hozott külön törvényeket.” 

(kiemelés – a szerk.)