XVI. Benedek stratégiája az érvénytelen   Declaratio kiadásával, a fordítások manipulálása, a bíborosok hallgatása, ​„Ferenc” eretnekségei ​– ​Giorgio Maria Faré atya prédikációja II.

2024.10.30.

Giorgio Maria Faré atya 2024. október 13-i, Non Consegnerò il Leone – Il caso della Declaratio di Benedetto XVI: un’analisi canonico-storica („Nem adom fel az oroszlánt – XVI. Benedek Declaratio-jának esete: egy kánonjogi-történelmi elemzés”) című prédikációjában azt mondta, ​hogy ​„Ferenc” nem pápa, azzal érvelve, hogy XVI. Benedek lemondása érvénytelen volt, ezért, de más okok miatt is, „Ferenc” megválasztása semmis. Az atya szerint 2013-tól kezdve XVI. Benedek haláláig a római szék ​akadályozott volt, XVI. Benedek halálától napjainkig pedig megüresedett – bővebben ezekről az I. részben. A beszéd következő részének összefoglalása alább olvasható.

Mi késztette XVI. Benedeket arra, hogy joghatás nélküli nyilatkozatot adjon ki?

Amint az első részből kiderül, ​XVI. Benedek pápa olyan nyilatkozatot írt latin nyelven, és olvasott fel 2013. február 11-én, ​amely érvényes lemondásnak tűnhet, de nem az. A kérdés az, hogy miért tette ezt?

Az atya megkísérel választ adni erre. A Katolikus Egyház több okból is jelentősen akadályozza a globális hatalomra törő csoportokat céljaik elérésében. „Először is, az Egyház azáltal, hogy Jézus Krisztust ajánlja fel a lelkeknek, szabad egyéniségeket hoz létre, olyan férfiakat és nőket, akik nem hajlandóak alávetni magukat semmilyen ideológiának vagy struktúrának, csak egyedül Istennek. Az igazság és a hiteles emberi szabadság ezen előmozdítása az, ami őt a világi hatalmak örök ellenségévé teszi.”

Az Egyház ezenkívül támogatja a hagyományos értékeket, különösen a család és a szexuális erkölcs kérdésében, védelmezi a személy méltóságát, elítéli a gátlástalan fejlődést, amely az ember és a társadalom árucikké válását eredményezi, ellenzi az abortuszt és az eutanáziát, amelyeket világszerte ​törvényesíteni igyekeznek.

Már hosszú ideje folyik a harc a Katolikus Egyház ellen. A nyomás már olyan erős lett, hogy XVI. Benedek pápa a belső megosztottság és az ő tekintélyével szembeni ellenállás miatt képtelen volt hatékonyan irányítani az Egyházat. Egyesek zsarolást is gyanítanak a háttérben. Például 2013 januárjában blokkolták a Vatikán SWIFT-​hálózatát, ami megakadályozta a hitelkártyák és más elektronikus fizetési módok használatát (a Vatikáni Múzeumokat naponta kb. 20.000-en keresik fel). A hivatalos indoklás az volt, hogy a Vatikán nem tartotta be a nemzetközi pénzmosás-ellenes és pénzügyi átláthatósági előírásokat. Feltűnő azonban, hogy a blokkolást 2013. február 12-én, a Declaratio kihirdetése utáni napon feloldották.

Az Egyházba beszivárgott ellenség majdnem két évszázada titokban azon dolgozik, hogy Péter trónjára egy céljainak megfelelő személyt ültessen.

Az Egyház törvényei, konkrétan az Universi Dominici Gregis apostoli konstitúció kimondja, hogy a megállapodásokkal, szavazati ígéretekkel stb. manipulált pápaválasztás semmis. Tehát egy olyan választás, amelyet külső vagy Egyházon belüli hatalmi csoportok irányítanak, semmis lenne, és ellenpápát eredményezne. De ha ez megtörténne, ki fedezné fel? Valószínűleg az egész katolikus világ elfogadná az új pápát, mint érvényesen megválasztottat.

Ha XVI. Benedek pápa nem adta volna ki a Declaratio-t 2013 februárjában, halála után rendes konklávét hívtak volna össze. Ehelyett kiadott egy olyan nyilatkozatot, amely nem volt érvényes lemondás, és ezzel megteremtette az érvénytelen konklávé lehetőségének feltételeit.

Normális körülmények között egy ilyen cselekedetnek súlyos erkölcsi következményei lennének az elkövetőre nézve. Sőt, még ha XVI. Benedek pápa attól való félelmében cselekedett volna is, hogy halála után ​egy heterodox eszméket valló pápát választanak meg, vétett volna, mert egy ilyen jelölt érvényes választás után megkapná a hivatal kegyelmét és a Szentlélek segítségét, ami megakadályozná, hogy eretnekségeket valljon. XVI. Benedek tehát olyan információk birtokában volt, amelyek bizonyosságot adtak neki arról, hogy utódja megválasztása semmis lesz, mert sérti az Universi Dominici Gregis normáit. Továbbá azt kell feltételeznünk, hogy tisztában volt azzal, hogy a jövő nemzedékek számára lehetetlen lenne felfedezni vagy bizonyítani egy ilyen választás érvénytelenségét.

„A pápa ezért válaszút elé került: vagy hagyja, hogy halála után titokban megválasszanak egy ellenpápát, vagy megpróbál egy olyan stratégiát alkalmazni, amely meghiúsítja az Egyház ellenségeinek tervét egy jogi hatás nélküli nyilatkozat megfogalmazásával. Megjegyzem egyébként, hogy egy érvénytelen konklávé – még a Declaratio után is ​– elkerülhető lett volna. Azok a bíborosok, akik észrevették a Declaratio fent említett anomáliáit (pl. azok, akik megengedték a fordítások manipulálását, mint később látni fogjuk), azonnal felvethették volna a kérdést, és megakadályozhatták volna a konklávé összehívását. ​Ez nem történt meg, ezért fontos megjegyezni, hogy a tényleges felelősséget a történtekért nem XVI. Benedek, hanem elsősorban azok viselik, akik megértették, mi történt, és rosszhiszeműen hallgattak.” 

„XVI. Benedek stratégiája lehetővé tette számára, hogy megtartsa a munus-t a ministerium nélkül is, ami egy pápa esetében csak olyan helyzetben fordulhat elő, amelyet az Egyházi Törvénykönyv 412. kánonja szerint jogilag ​​»akadályozott szék​«-nek neveznek. Valóban, amikor a bíborosok összehívták a konklávét ​– amely illegitim volt, mivel a pápa élt, és nem mondott le ​–, XVI. Benedeket »akadályozott szék​«-be helyezték. Több mint tíz évig maradt ebben az állapotban, amely alatt a jóhiszemű híveknek és papságnak támpontokat adott ahhoz, hogy felismerjék Bergoglio megválasztásának érvénytelenségét. Ennek fényében még jobban érthetőek az olyan feltűnő döntések, mint a ​»pápa emeritus​« cím bevezetése, és a fehér reverenda, az ​»Őszentsége XVI. Benedek​« cím, a pápai címer stb. megtartása.”

A Declaratio hivatalos változatainak manipulálása

XVI. Benedek nyilatkozata után ​közvetlenül számos magas rangú prelátus és általában a média hajlandó volt a pápa szavait a pápaságról való tényleges lemondásként beállítani. Például a latinul írt és kihirdetett  Declaratio után ​az illetékes vatikáni hivatalok által elkészített fordításokban olyan változtatás van, amely miatt a nyilatkozat érvényes lemondási aktusnak tűnhet. Sok európai nyelven a munus és a ministerium közötti különbséget úgy rejtették el, hogy mindkettőt egyetlen szóval fordították, amely „szolgálatot” jelent. A német fordításnál bár a munust és a ministeriumot helyesen Amt (hivatal) és Dienst (szolgálat) szónak fordították, de felcserélték a helyüket, így a 332. kánon 2. §-ának megfelelően a nyilatkozat a péteri munusról, azaz a hivatalról való szabályos lemondásnak tűnt. 

Sőt, amikor a Declaratio-t az Acta Apostolicae Sedis-ben, a Vatikán hivatalos közlönyében közzétették, egy olyan címet találtak ki, amely érvényes lemondásnak tüntette fel: „De muneris Episcopi Romae, Successoris Sancti Petri abdicatione” („Róma püspöke, Szent Péter utóda munusról való lemondásáról”)

A bíborosok hallgatása

Eltelt tizenegy év XVI. Benedek állítólagos lemondása és majdnem két év a halála óta, és a Ferenc pápai kinevezésének legitimitásával kapcsolatos komoly kétségek ellenére eddig egyetlen hivatalos hang sem szólalt meg. Bár a hívek joga és kötelessége elítélni a helyzetet, ​de a bíborosok feladata, hogy hivatalosan elítéljék és orvosolják azt, az Universi Dominici Gregis 3. pontja szerint. Ha egy ellenpápa ül a péteri trónon, a bíborosi kollégiumnak közbe kell lépnie. Egy új pápa megválasztásának a joga is egyedül a bíborosokat illeti meg.

A „lakmuszpapír-teszt”: a Bergoglio által kimondott eretnekségek

„Már részletesen bemutattam, hogy Bergoglio bíboros pápává választására egy sor egyházjogi ok miatt soha nem került sor. Ennek a jogi ténynek teológiai következményei vannak: érvényes választás nélkül, az abból következő isteni beiktatás hiánya azt jelenti, hogy Bergoglio nem rendelkezik a Szentlélek támogatásával. Ha pápa lenne, akkor a Szentlélek segítené, mint minden római pápát, nemcsak akkor, amikor ex katedra, hanem a rendes tanítóhivatalban is. Egy kánonilag megválasztott pápa nem lehetne eretnek, mert az aláásná a pápai tévedhetetlenség dogmáját.”

Amoris Laetitia
A dokumentumban az áll, hogy „többé nem lehet azt mondani, hogy mindazok, akik valamilyen úgynevezett »szabálytalan« helyzetben vannak, a halálos bűn állapotában élnek, a megszentelő kegyelemtől megfosztva”. A buzdításban burkoltan, és a későbbi pontosításokban kifejezetten, Bergoglio kijelenti, hogy az új házasságban élő elvált személyek feloldozást nyerhetnek és részesülhetnek az Eucharisztiában, anélkül, hogy megtartóztatásban élnének, vagyis kitartanak a házasságtörésben. Ez ellenkezik Isten Igéjével és az Egyház Tanítóhivatalával.

Vallási pluralizmus
2019. február 4-én Bergoglio és ​Ahmad et-Tajjeb szunnita főimám Abu-Dzabiban aláírt egy nyilatkozatot, amely szerint a vallások pluralizmusát és sokféleségét „Isten akarta”. Bergoglio 2024. szeptember 13-án Szingapúrban kijelentette, hogy ​„[…] Minden vallás egy út, amely Istenhez vezet […]”. Bergoglio ázsiai útja során az indonéziai Jakartában „minden vallásra érvényes” áldást mondott, anélkül, hogy a Szentháromságra hivatkozott volna, és anélkül, hogy a kereszt jelét vetette volna.
Eretnekség azt állítani, hogy Isten pozitívan akarja a pluralizmust és a vallások sokféleségét, a keresztény és a nem keresztény vallásokét egyaránt. Ezzel kapcsolatban Faré atya idéz néhány forrásból: a Hittani Kongregáció Dominus Iesus című nyilatkozatából, II. János Pál pápa Redemptoris Missio enciklikájából, II. János Pál egyik beszédéből és Chaput, Philadelphia emeritus érseke egyik cikkéből, amelyben kritizálta Bergoglio szingapúri kijelentéseit.

Feloldozás bűnbánat hiányában
Bergoglio többször kijelentette, hogy a papnak mindig feloldozást kell adnia, még akkor is, ha a gyónó nem akar megbánást tanúsítani. Ez azonban ellentétes az Egyháznak a bűnbánat szentségéről szóló tanításával, amint azt az Egyházi Törvénykönyv 987. kánonja és a Katolikus Egyház Katekizmusának 1451. sz. paragrafusa kimondja.

A „Földanya” pogány kultuszai
Bergoglio számos alkalommal népszerűsítette a „Földanya” pogány kultuszát, vagy részt vett benne. 2019. október 7-én, a Rózsafüzér Szűzanya ünnepén, az Amazonas-zsinat megnyitóján. Bergoglio, néhány bíborossal és püspökkel együtt, körmenetben vitt a Szent Péter-bazilikába egy faszobrot, ​amely a Pachamama nevű pogány földanya istenséget ábrázolta. Bálványimádás történt, ami a Szent Péter-bazilika meggyalázásához vezetett. A Pachamama már 2019. október 4-én megjelent a Vatikáni Kertekben, egy pogány szertartáson, ​amelyen Bergoglio, bíborosok és püspökök is részt vettek. Bergoglio megáldotta a Pachamama-szobrot, és azt neki ajándékozták. 
„2022. július 27-i kanadai útja során Bergoglio részt vett egy spiritiszta rituálén, amelynek során egy bennszülött varázsló arra kérte a résztvevőket (Bergoglio mellett több bíboros és püspök is jelen volt), hogy spirituálisan álljanak körbe, és vizualizálják a szent tüzet, miközben ő a föld, a szél és a tűz előtt tiszteleg. A rituálé során a varázsló arra kérte a résztvevőket, hogy tegyék kezüket a szívükre, és megidézett egy démont a következő szavakkal: ​»Arra kérem a nyugati nagymamát, hogy adjon nekünk hozzáférést a szellemek szent köréhez, hogy velünk lehessenek, hogy együtt egyesülhessünk és erősebbek lehessünk.«”

Fiducia Supplicans
2023. december 18-án a Hittani Dikasztérium közzétette a Fiducia Supplicans nyilatkozatot, amely ​megengedhetőnek tartja a ​„​szabálytalan helyzetű​” és az azonos nemű párok „megáldását”. Mintegy húsz püspöki konferencia és ugyanennyi egyházmegyés püspök és papi csoport nem fogadta el ezt a dokumentumot. A nyilatkozatról bővebben itt és itt.

Egyéb komoly kérdések
Az a három pont, amit most felolvasok, nem minősül eretnekségnek, de mégis nagyon komoly kérdések, amelyeket figyelembe kell venni
1. ​Bergoglio 2018-ban megállapodást kötött, amely lehetővé teszi a kínai kormány számára, hogy ​katolikus püspököket válasszon az országban. Emellett több Rómához hű katolikus püspököt arra utasított, hogy engedjék át a egyházmegyéiket az állam által kinevezett püspököknek. A megállapodást 2020-ban megújították, és 2022-ben ismét.
2. Bergoglio többször is támogatta a kísérleti Covid-szérumok beoltását, „a szeretet cselekedetének” nevezve azt, anélkül, hogy erkölcsi kérdéseket vetett volna fel az abortált magzatokból nyert sejtvonalak felhasználásával kapcsolatban, lábbal tiporva a hívek lelkiismereti szabadságát, az ilyen szerek esetleges veszélyességével kapcsolatban is. 
3. 2021 júliusában Bergoglio kiadta a Motu Proprio Traditionis Custodes-t, amely korlátozásokat vezetett be a szentmise 1962-es misekönyv szerinti celebrálására. Ezzel megszakította a XVI. Benedek által kezdeményezett „liturgikus reformot”, és elvetette a „folytonosság hermeneutikáját” is. Az ezt követő Desiderio Desideravi apostoli levélben elutasított minden olyan kísérletet, amely a zsinat előtti rituális formához való visszatérésre irányulna. XVI. Benedek a Motu Proprio Summorum Pontificum-mal és a római rítus rendkívüli formájának előmozdításával igyekezett korrigálni azt a liturgikus elhajlást, amely a zsinat után terjedt el, és amely nem tükrözte a zsinat szándékait. A Traditionis Custodes Motu Proprioval kapcsolatban Faré atya megjegyzi: „A Motu Proprio nyilvánvalóan semmis, mint Bergoglio összes tanítóhivatali cselekedete.”

„Azzal fejezem be ezt az áttekintést, hogy megismétlem: Bergoglio láthatóan azon dolgozik, ​hogy a katolikus hitet gyökereitől megdöntse, és ez azért lehetséges, mert ő nem pápa, tehát hiányzik a munus petrinum ​– vagyis az isteni beiktatás ​–, és így a Szentlélek segítsége.”

(kiemelés – a szerk.)