Prevost 2024-ben egy beszélgetés során a New Lenox-i St. Jude templomban azt mondta, hogy a Püspöki Dikasztérium prefektusaként az év legnagyobb részében hetente legalább kétszer találkozott „Ferenc pápával”. Videó, képernyőkép
2025.05.28.
Austen Ivereigh, „Ferenc pápa” életrajzírója, a Commonweal Magazine-ban megjelent Bridge Builder – How Robert Prevost became Leo XIV (Hídépítő – Hogyan lett Robert Prevostból XIV. Leó) írásából kiderül, hogy a sokak számára ismeretlen Prevost valójában „Ferenc”, azaz Bergoglio bizalmas embere volt. (A „konklávé” valószínűleg érvénytelen volt és Prevost nem pápa, ezért szerepel a „Leó” idézőjelben.)
Ivereigh szerint „a bíborosok egy újabb amerikai pápát választottak, hogy az ő útját kövesse”, bizonyítva, hogy „a Ferenc által elindított »korszakváltás« itt van, hogy maradjon”. A választók úgy gondolták, hogy Prevost „Ferenc” hagyományaihoz hű lenne, de kollegiálisabb módon kormányozna.
Nem a Bergoglio által elindított rombolás visszafordítása volt tehát a cél, hanem annak folytatása, elfogadhatóbb stílusban. Ráadásul úgy tűnik, hogy Bergoglio előkészítette számára az utat:
„Érezte-e valaha is, hogy Ferenc előkészítette az útját? Miután 2023-ban Rómába érkezett, hogy a Püspöki Dikasztériumot vezesse (2020 óta volt tagja), Prevost és Ferenc minden szombat reggel két órát találkozott a Casa Santa Martában, ahol Ferenc lakott. Természetesen a püspökjelölésekről beszélgettek, de az Egyházról alkotott elképzeléseikről is. Prevost volt Ferenc egyik megbízható tárgyalópartnere a német püspökökkel a vitatott »Szinódusi Út« folyamatból fakadó követelésekről. Ferenc egyre inkább támaszkodott rá. Megbízott Prevost döntéshozatalában, és csodálta a munkamódszerét – azt, ahogyan képes volt kibékíteni a különböző feleket. Arthur Roche angol bíboros, aki az Istentiszteletekért felelős dikasztériumot vezeti, azt mondta nekem, hogy Prevost kétségkívül Ferenc »legközelebbi munkatársa« volt a Vatikánban az elmúlt két évben.”
2025 februárjában Bergoglio püspökké emelte Prevost státuszát a bíborosi kollégiumon belül. A „konklávén” csak néhány püspök-bíboros volt jelen, köztük az esélyesnek tartott Parolin és Tagle.
Bergoglio Prevostot már régebbről ismerte. Amikor Prevost az Ágoston-rend generálisa volt, meglátogatta az ágoston-rendi szerzeteseket világszerte. Gyakran járt Argentínában is, ahol találkozott Bergoglióval, Buenos Aires jezsuita érsekével.
Bergoglio 2014-ben Prevostot „kinevezte” a perui Chiclayo egyházmegye apostoli adminisztrátorává, egy évvel később pedig püspökévé. Az egyházmegyét több mint harminc éven át spanyol Opus Dei püspökök irányították, Prevost azonban „új irányt adott neki, és olyan egyházmegyét hozott létre, amely a II. Vatikáni Zsinat ekkleziológiáját követi”. Követte a szinodális elképzelést is: szinódális közgyűléseken hozta össze az embereket. Létrehozott egy intézetet laikusok képzésére. A nyári kurzusok tartalmát Bergoglio Evangelii gaudium, Laudato si' és Fratelli tutti írásaira alapozták. 2018-ban Prevostot a perui püspöki konferencia alelnökévé választották.
Ivereigh szerint „Leó” arra fog törekedni, hogy „keresztülvigye Ferenc strukturális reformjait, amelyek pontifikátusa vége felé gyakran elmaradtak a megvalósítástól”. „Leó” „világossá tette, hogy folytatni fogja annak a szinodális egyháznak az építését, amelyről Ferenc álmodott...”
Ugyanaz a cél tehát, a szinodális anti-egyház felépítése.
Carlo Maria Viganò érsek 2025. május 7-én, tehát a konklávé első napján ezt mondta: „A Konklávé annak a katasztrofális helyzetnek a tükre, amelyben az egész Hierarchia található: 108 bíborost egy olyan bitorló kreált, aki soha nem volt pápa. Megpróbálják majd a bergogliói bitorlást egy »pápával« állandósítani, aki átveszi a stafétabotot, és teljessé teszi Jorge Bergoglio pusztító tevékenységét...”
