2026.02.11.
A 2024-es párizsi olimpia istenkáromló, az utolsó vacsorát kigúnyoló, a francia forradalmat és keresztényüldözést dicsőítő, az Apokalipszis egyik „lovasát” felvonultató nyitóünnepsége után a 2026-os téli olimpia megnyitó show-jába is bekerültek sátáni elemek.
Az olimpiai lángot két helyszínen, Milánóban és Cortinában gyújtották meg. Az üstöket körülvevő kinetikus szerkezetek világító részei fordított pentagramot formáztak, az alkotások egészében pedig monstranciára emlékeztettek, az Eucharisztia helyén az olimpiai lánggal. Ez akár úgy is értelmezhető, hogy lángok emésztik fel az Eucharisztiát.
Milánóban a Békeívnél, az ív alatt gyújtották meg a lángot. Utána vörös és narancssárga fénnyel világították meg az emlékművet, tüzijátékot is bevetettek, pokoli volt a kép. Az olimpiai láng meggyújtása sátáni rituálénak tűnt, egy riporter „mágikus pillanat”-ról beszélt. A mágia pillanata volt, remélhetőleg nem került senki a hatása alá. Mindenesetre sokan felháborodásuknak adtak hangot a közösségi médiában a nyilvánvalóan sátáni szimbólumok miatt.
Az előző olimpiai nyitóünnepségen kigúnyolták Jézust és az apostolokat, valamint az utolsó vacsorát és az Eucharisztia alapítását, most pedig ‒ mintegy folytatásként ‒, úgy tűnik, az Eucharisztiát vették célba, azaz Jézust, akinek valóságos teste és vére jelen van a kenyér és a bor színe alatt.
A San Siro stadionban tartott showban is voltak pogány elemek bőven. Így például Antonio Canova olasz szobrász Ámor és Psyché szobra által ihletett műsorszámban. A görög mítológiában Ámor (Érosz) a a vágy, az erotikus szerelem, Psziché pedig a lélek „istensége”.
A színpadon az előadások alatt megjelent egy spirális mintázat. Spirálszimbólumokat használnak a boszorkányságban, és hogy valóban erről volt szó, az kiderült abból, hogy a színpadon megjelent egy „boszorkány” is, aki „varázspálcával” intett, és a szereplők előálltak. A szereplők egy része fele fehér, fele fekete öltözékben volt, a színes sereg pedig végül szivárványszínű sávokban állt meg a színpadon, ami az LMBTQ-mozgalom zászlóját juttatja észbe.
Abból a műsorból, amely állítólag „tisztelgés volt Olaszország kultúrája, kreativitása, szépsége és képzelőereje előtt”, kimaradt a kereszténység. Nyilvánvalóan nem keresztények tervezték a műsort, de sok nem keresztény él meg a turistákból, akik a kereszténység miatt keresik fel azt az országot. Hányan látogatnák meg Olaszországot, különösen a távoli országokból, ha a Vatikán, a keresztények által épített Velence a dómmal, sok csodálatos templom és keresztény műalkotás nem Olaszországban lenne? Tengert és romos épületeket ugyanis máshol is találni. Igaz, hogy sátáni szimbólumok és istenkáromlás között semmi helye sincs a kereszténységnek.
