Enrique Simonet: Expulsión de los mercaderes del Templo (A kereskedők kiűzése a templomból). Public domain, via Wikimedia Commons
2025.02.13.
A Temple Movement (Templom Mozgalom) keretében már évtizedek óta folynak előkészületek az ún. „harmadik templom” felépítésére Jeruzsálemben. A jeruzsálemi Temple Institute múzeumában megtekinthetők a templomi használatra elkészített tárgyak, például menóra, arany tömjénező oltár, edények, papi ruhák, valamint a templom makettje.
Trump hatalomra kerülésével felerősödtek ezek a remények. „A novemberi amerikai elnökválasztás után Yosef Berger, a Dávid király sírjának helyszínéért felelős rabbi kijelentette, hogy »Ciruszhoz hasonlóan Isten Donald Trumpot is azért juttatta hatalomra, hogy felépítse a Templomot és előkészítse az utat a moshiach [messiás] számára.«”
2017-ben az izraeli „Szanhedrin” olyan érmét veretett, amelyen Trump profilját Cirusz perzsa királyéra helyezték, aki elősegítette a második templom felépítését Jeruzsálemben.
Egy új templom felépítése a Temlom-hegyen a Szikla mecset és az al-Aksza-mecset jelenléte miatt a zsidók szemszögéből nézve is bajos: „A Templom újjáépítése ma olyan vérontást igényelne, amely semmissé tenné azokat az elveket, amelyekért a Templom állt. Ha Dávidnak nem volt megengedve, hogy felépítse, mert harcos volt, bármennyire is jogosak voltak a tettei, mit mond ez rólunk ma?”
A templomot Kr. u. 363-ban, Julianus császár uralma alatt már megkísérelték újra felépíteni, de Isten ezt nem engedte meg.
A „harmadik templom” felépítése a mózesi törvény és az állatáldozatok látszólagos visszaállításával elutasítaná Jézus Krisztus tökéletes áldozatát a Golgotán.
Isten megtestesült Fiaként Jézus Krisztus az új és élő templom, aki tökéletes és örök Főpapként bemutatta a tökéletes húsvéti áldozatot, amikor feláldozta Önmagát, a hibátlan és egészen tiszta áldozati Bárányt, egyszer s mindenkorra a nép bűneiért. Isten kegyelme által a keresztények is a Szentlélek templomává válnak, élő kövekké, amelyekből az Egyház épül. Az Egyház Krisztus teste, a Fő pedig Krisztus, és az Egyház a Szentlélek temploma (lásd Katolikus Egyház Katekizmusa 805, 807, 809). A kőből épült templom az Egyháznak volt az előképe.
„A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: »Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!« Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: »Emészt a házadért való buzgalom.«
A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: »Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?« Jézus azt válaszolta: »Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.« A zsidók ellene vetették: »Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?« De ő saját teste templomáról beszélt. Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.” (Jn 2,13-22)
Thomas G. Weinandy kapucinus atya, teológus, író így nyilatkozik erről:
„„Az »ez« szónak teológiai jelentősége van. Egyrészt »ez« a kőtemplom, amely közvetlenül előttük van. Másrészt Jézus önmagára utalt vele, amint azt az evangélista később megérti [...] Mint Isten megtestesült Fia, Jézus az új és élő templom, mert »benne lakik testi formában az istenség egész teljessége« (Kol 2,9). Ahhoz, hogy valaki Isten jelenlétébe kerüljön, többé nem kell Jeruzsálembe zarándokolnia és belépnie a templomba. Jézus ugyanis a testté lett Ige, és ezért Isten most az emberek között lakozik.
Jézus »az Atya háza«, amelyben most a Fia lakik. Ahhoz, hogy valaki közösségben legyen az Atyával, az ő megtestesült Fiában kell maradnia. A templom most már felesleges. A megtestesülés prófétai elővételezése volt, és most, Jézus eljövetelével elveszítette azt a célt, amiért felépítették.
Sőt, ha Jézus, mint Isten megtestesült Fia, az új és élő templom, akkor most be kell mutatnia a tökéletes húsvéti áldozatot, amellyel új és örök szövetséget hoz létre. Hasonlóképpen, ezen az új szövetségen keresztül Jézusnak meg kell tisztítania a világot a bűntől, és ki kell űznie a halált, mert csak a bűntől és annak halálos átkától megtisztulva mehet át az emberiség a szentség új életébe. Ezt Jézus az ő áldozati halálával és dicsőséges feltámadásával valósítja meg.
A zsidók elpusztítják Jézust, aki »ez a templom«, amikor keresztre feszítik. De mint élő templom, Jézus a keresztre feszítése révén tökéletes főpap lesz, aki bemutatja az új szövetség tökéletes húsvéti áldozatát. Az önmaga húsvéti feláldozásának eredményessége abból derül ki, hogy Jézus a harmadik napon dicsőségesen feltámasztotta magát a halálból. Ezáltal Jézus, mint az Atya feltámadt-megtestesült Fia, immár dicsőséges mennyei templommá, az Atya új házává válik, amelyben mindenki bejárást nyer az Ő mennyei Atyjához.”
„Krisztus Isten igazi Temploma, »a hely, ahol az ő dicsősége lakik«; Isten kegyelme által maguk a keresztények is a Szentlélek templomává válnak, élő kövekké, melyekből az Egyház épül.” (KEK 1197)
„Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,4-5)
„Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.”(1Kor 3,16-17)
Krisztus a „hibátlan és egészen tiszta” áldozati Bárány (1Pt 1,19), akit Keresztelő Szent János megjövendölt: „Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: »Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.«” (Jn 1,29-30)
Jézus Krisztus az Örök Főpap, aki „saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett” (Zsid 9,12), és az Isten színe előtt közbenjár a népért:
„Ha a levita papság, amelynek szolgálata idején a nép a törvényt kapta, elvezetett volna a tökéletességre, mi szükség lett volna még rá, hogy más főpap jöjjön, Melkizedek rendje szerint, nem pedig Áron nemzetségéből? A papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a törvény is. Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban pedig nem beszélt Mózes a papságról.
Még világosabb ez, hogyha Melkizedek módjára egy más pap lép föl, aki nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből. A tanúság ugyanis így szólt róla: »Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.« Ám ezzel a korábbi törvény megszűnt mint hatástalan és erőtlen, a törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez.
Annál is inkább, mivel ez nem történt eskü nélkül. Amazok eskü nélkül lettek pappá, ő azonban annak erejével, aki így szólt hozzá:
Megesküdött az Úr, és nem bánja meg:
te pap vagy mindörökké.
Ennek megfelelően Jézus egy kiválóbb szövetség kezese lett. Azonkívül ők nagy számban voltak papok, mivel a halál következtében nem maradhattak meg. Ő viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart. Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk.
Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél. Ő nem szorul rá, mint a többi főpap, hogy naponként először a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bűneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta. A törvény tehát gyarló embereket rendelt főpappá, az eskü szava azonban, amely a törvényt követte, magát az örökre tökéletes Fiút.” (Zsid 17,28)
